Fagyos reggelek,tovatűnő barátságok

Beköszöntött a tél,úgy érzem:)Ma reggel Jancsi,kedvenc gondnokom mínusz 10 fokot mért..."nálunk",kint a tanyaközpontban amúgy is hidegebb van, hiszen nincs,ami felfogná a süvítő szelet...

Valamelyik nap a fényképalbumomat nézegettem.Van egy kép abból az időből,amikor még csináltam a Klubot-én,Füge,és Chio, a DJ, a keverőpult előtt,ominózus kis klubunkban,amelyet olyannyira magunkénak éreztünk,egészen addig a pillanatig,amíg Füge álnok csellel ki nem toloncolt mindkettőnket...

Hm.Ez az a srác,aki Kígyós temetésén zokogva térdelt előttem.Tétován indult el a kezem a csapzott haj felé, de éreztem,meg kell tennem-addig simogattam,amíg fel-felcsukló zokogása hüppögéssé nem szelídült.

-Miért kellett ezt tennie,miért?-nyüszített a hangja,őszinte-ösztönös,mélyrőljövő fájdalommal.Valódi érzelmek...

Ez az a srác,akit barátomnak hívtam, és ama bizonyos este óta,lassan két éve,fel sem hív,hogy mi újság velem...ez az a srác,akivel néha felszabadultan táncoltam,néha bensőséges hangulatban,akivel oly sokat tervezgettük a Klub imázsát,akivel a pride-on, a negyven fokos hőségben álltunk, az asztal előtt,amin a Klub életét bemutató montázs volt kiterítve...

Tudták már jóval az "akció"előtt,amikor az egyik srác azon a nyáron megkérdezte,hogy tudom-e,hogy a Klub 1001 Éjszakát más fogja átvenni.

Rosszallóan nevettem.

-Hogy vehetné át más,hiszen mi találtuk ki,mi vagyunk a szervezők,mindent mi csinálunk,hárman:Chio,Füge és én...

A pultos srác elnézően hümmögött.

Aztán,két hónapra rá,Füge valóban átvette az uralmat,hiszen ezt ő már régen megbeszélte a tulajjal,hogy ő,és még két meleg srác csinálja azontúl a Klubot.Maradni akart,kellett a pénz biztosan:))Nem fáj már,csak a barátság elvesztése,vagy ki tudja,hívhatom-e annak...Istenem,mennyien vettek körül akkoriban,és milyen kevesen maradtak...Nem számít.A fontos emberek velem vannak.

Tanulság:az ember válogassa meg a barátait...