Majd, egyszer

Hajnali percek,csak ezek az övéi

a többi apró forgács,mind másé

száraz szemek mögött szivárvány látomás

megöleli magát, ebből sosem elég...

Így élte életét,mások szolgálatában

szólna sírfelirat, ha lenne

hogy neki mi maradt...Nem tudja, nem is érdekli.

Már rég nem gondolkodik,nem akar, nem vágyik

csak számlát fizetni van ereje,háromfelé hajbókolni

-igen, meglesz, beviszem,megcsinálom, átírom,megmérem, leveszem, bekötözöm,megszerzem-

kenyeret kenni, gyereket préselni Gépezetbe

üresen nézni gondolattalan fejéből

Hátizsák,melybe életét akarta belegyömöszölni,és

földszagú lépteket hagyni maga után

-őserdő,tengerpart, mindegy-

sarokban hever

Majd, egyszer

Nem most.