A patkány, a bálna, és a béka

Blog: Hajnal Leszbosz szigetén - Szerző: Angeleyes

Ezek lennénk mi:)

Hogy miért Bálna?Kölyök, most,hogy ötödikes lett, az osztállyal együtt úszásoktatásra jár...az első órára(ó, az a nyugtalan anyai szív...)elküldtem Kedvesemet, mivel én magam nem tudtam elmenni-Kölyöknek valami hihetetlen vízfóbiája van, de olyan mértékben fél, hogy lassan arra kell gondoljak,az előző életében vízbefulladt...Nos,amikor kérdeztem, hogy minden rendben volt-e, Kedves csak annyit válaszolt,naná, és hozzátette:a kis bálna ott állt a medence szélén éppen...Pillanatok alatt elképzeltem Kölyköcskét úszónadrágban, rengő pocakjával, szoros úszósapkában, elmaradhatatlan mafla mosolyával...(kicsit felszedett a drága a nyáron, nemhiába a sok étterem nagypapával...)

Hogy miért Kispatkány?Mert Kedves feje ilyen szokott lenni alvás után,tele redőkkel, ráncokkal,amiket a párna vésett rá,és utánozhatatlan hangon vinnyog,hogy már megint fel kell kelni(Kedves kedvenc szabadidős elfoglaltsága az alvás és az evés)úgyhogy elneveztük Kispatkánynak...

És én, a Béka?Hát, én békakirálylány maradok mostmár örökké, tavaly nyáron ragasztotta rám e nevet Kedves, mert-állítólag-olyan a fejem, mint egy békáé, brekkk...(De szép béka vagyok!:))

Ímé, kis állatkertünk, fejelve Hógolyóval, az ideges macskusz kitekatusszal,kis Birodalmunk, ahová gonosz lélek be nem tévedhet, mert mély a várárok,tele kígyóval-békával, és őrség véd bennünket mindenhol:Szeretetünk ereje:)

Kedves dolgozik, végre van munkája,ha nem is állandó,Kölyök az apjánál(mostanában nagy a szerelem Kedves és Kölyköcske között, az "atyai"szigor ellenére Kölyök olyan rajongással néz fel páromra, hogy hihetetlen)én pedig élvezem a szombat délutánt egyedül-ritkán adódik ilyen pillanat,hogy nem kell vacsorát készíteni, ordítani,hogy "Készvanaleckédelmentélemárfürödninyakonváglakhavisszafeleselsz!"Kedvest lerázni,hogy ne lógjon minden pillanatban rajtam,Hógolyóval hadakozni-előszeretettel nekem támad,mozgó lábamnak,minden pozícióban és pillanatban...

Azért annyira nem is élvezem ám az egyedüllétet, megsúgom...:(