Tanácstalanul

Pár hónappal ezelőtt azon tanakodtam,hogy hogyan lesz időm és energiám arra,hogy felkészüljek a felvételire...ami így, három állás mellett nehezen menne...

Akkor egy csodálatos ember, egy kémiatanárnő, akihez jártam(mellesleg a helyi plébános lánya)azt mondta, az augusztust szánjam az elmélkedésre, a befelé fordulásra, és a válasz megérkezik a Jóistentől...

Tényleg így lett.Adva van egy munkahely, tizedannyi munkával, nagyjából ugyanannyi pénzért, ahol nem kell takarítanom a rendelőt, hajnalban vért vennem,egyszerűen csak asszisztens lehetek...a másik oldalon a tanyaközpont, a tanyasi emberek, akiktől eddigi életemben a legtöbbet tanultam, a természet, a lángoló pipacsok bicikliről nézve, édes kicsi kertem, az íróasztalom,a hely, ahol lassan mindenkit ismerek, ahol tisztelnek, szeretnek,és a lojalitásom Doki felé...iszonyúan gyötrődöm, úgy érzem, elárultam mindenkit...de ha hosszabb távon gondolkodom-orvos szeretnék lenni,mert olthatatlan tudásvágy van bennem, mert segíteni akarok felsőfokon, mert AKAROM azt a két betűt a nevem elé...

Mit csináljak...