Közjátékok

1.Hétvégén heves szócsata Kölyökkel,csak a szokásos tinédzser "nehogymáranyámnaklegyenigaza"-féle...Ő az ágyon hasal,fejét  karakán mancsai közé támasztva,én a plafont nézve, szintén szórakozottan replikázok,negyven fok van,kinek hiányzik ez most...egyszercsak meglepő csend Kölyök felől-szemhéjára álom simul,borzas-buksi feje a párna védelmében-hát nem elaludt az ebadta kölyke veszekedés közben?!...:))))Szörnyen meggyőző lehettem...:)))

2.Állok a buszmegállóban, a változatosság kedvéért negyven fok,mindenemből facsarni lehet a vizet,egyik betegünkkel,egy idős, kedves nénivel beszélgetek...

-Aztán tudja-e, aranyoskám, hogy lakik itt a környéken egy nagyon öreg, nagyon híres színész?...

Felvillanyozódva nézek rá: létezik olyan, amit ő tud eme környéken,én meg nem?:)))...

-És hogy hívják, meg tetszik mondani?...-kérdem.

-Hát Bán!Bánk Bán!-feleli öntudatosan Nénike, majd kocog a buszhoz-mosolyogva követem...

3.Vérnyomást mérek hajnalban,már kora reggel-varietas delectat-harminchat fok...Idős betegünk rádiója mindig bömböl,lévén nagyothall a néni,jókedve harsány, egetverő-nem sokan tudják, milyen fájdalmak bújnak meg a vidám nemtörődömség ál-arca alatt...

-Hallotta,nővérke?...

-Mit,drága Herceg néni?...-kérdezem a szerkentyűvel bajlódva.

-Anyagi megfontolásból ki akarják"szerelni" a halottakból a protézistől kezdve a pacemakerig mindent...-Herceg néni hangja megbicsaklik, arckifejezése leírhatatlan, a keserűtől kezdve a fellobbanó gyűlöleten át minden vonaglik arcizmai alatt-egy másodperc törtrésze csupán,a néni helyrebillen:"Nevetve halunk meg!"-rikácsolja, homlokán verejtékcseppek, akárha könnyezne, enyhülést nem hoz semmi-

Herceg néni 86 éves-pacemakere van...

...Te rongyos élet...

bolondos élet...