...de a szívünk addig új csodára vár...

fáj

a branül helye a karomban-bár ügyesen tette be a nővérke(fiatal lány, szőke, copfos, már látszott rajta a három műszak kiégettsége)

csak pár tasak ringer szaladt le-forszírozott diurézis,mondták.

Naná, a gyomormosásba nem egyeztem bele.

Majd legközelebb jobban sikerül-átvittek a pszichiátriára, hajnal volt, ültünk a házi betegszállítóban, mellettem egy néni, katéterrel, csupaszon

Terézanyu megszólalt:

-Nem takarnátok be?Hát nem érzitek?...

Nem érezték.

Szeméremetlenül tárta fel idősödő ölét,amely annyi évnek előtte megannyi gyönyör bölcsője volt,mára csak-egy szerv

Nem volt elég a Rivotril.

Nem, nem mertem megmondani, mennyit vettem be,különben nem engedtek volna haza,és hát-szerdán vérvétel, jönnek messzi tanyákról...értitek,ugye?

Nem,nem látok szaladgáló egereket, hangokat sem hallok.HAZAMEHETEK?

Csak saját felelősségére...

Ki az a két lány odakint a folyosón?...

nem hazudtam.