Kis herceg

Mialatt ezeket a sorokat írom, az ölemben itt dorombol Hógolyó,alig fél kilós(tudom,hogy 500 gramm,mert most kapott féregirtót,0,5 ml/ttkg)piszkosfehér,ragyogó kék szemű kicsi cicánk,nőnemű, femini generis,állatoknál talán másképp sorolják be...

Hógolyót az egyik betegünktől kaptam, Piroska nénitől, egy macskakosárban lapult remegve,(nem a néni, a cica) csak két hatalmas szeme világított a kopott pulóverhalomból-egyből tudtam,hogy hozzám tartozik,rögtön kikaptam a kosárból,és a szívemre szorítottam,ott lapult hang nélkül, csak a szívünk vert egyszerre.

Piroska néni meghatódva nézte a nagy találkozást, aztán lefényképeztem Piroska nénit, meghatódva szabadkozott,hogy nem fésülködött meg, meg aztán ruhát sem váltott...Piroska néniéknél a tisztaszobába csak cipő nélkül lehet bemenni,az alsókonyhában viszont gyakran tíz embernek fő az ebéd,nagy a család, no meg a földön dolgozó emberek is éhesek-

Piroska néniéknél minden betérő szomjoltót kap,kis piros bort-mert jót tesz az egészségnek-Piroska néni a jómúltkor, amikor látta,hogy délután háromkor szédelegve állok föl vérnyomásmérés után az asztaltól, azonnal visszaültetett,és túrós csuszával kínál-no de milyen túrós csuszával...

Tiszta szalvétán mintás cseréptányéron házilag gyúrt tésztán habfehér túró rezgett,sercegő töpörtyűdarabokkal barnított halmokkal tetézve,édes-harsanó zöld kaporral megszórva...ormótlan villát kaptam mellé,mellyel talán még a dédapja evett,hirtelen ott termett egy kis pohárka pirosbor is, a lugasban árnyas fák alatt üldögéltem, a szőlőre  láttam,otelló,a többi nevét nem tudom, való igaz, túl városi vagyok hozzájuk...

-de az agyam kiürült-

Csak a pillanat volt, a létezés öröme, talán nem is miértje, talán nincs is miértje-talán ez a miértje...

Ennyi-túróscsusza, pirosbor,kicsit karcos,igaz szavak útravalóul, egy olyan világ, aminek én soha nem lehetek része,részese.

Annyira fáj,hogy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek-

három évvel ezelőtt,egy május végi napon megismertem az én Indián Hercegnőmet,akiért erőmön felül teljesítettem, akit nem hagytam fölnőni, élni, mert annyira,de annyira szerettem...és szeretem még ma is...

Ő anyapótlékot látott bennem talán, eleinte.Azután összeköltöztünk, és az első hónapok csodálatos voltak,de egy napon elkezdtünk elbeszélni egymás mellett...onnantól kezdve őbenne láttam életem ellenségét,pedig...

én voltam

beteljesületlen álmaim ellensége

(mert soha nem bíztál bennem, Apu.Vagy én nem bíztam magamban, te mindig is...)

Ó,milyen rossz volt minden.

Rosszkedvem tele átlengte évemet...nem vagyok bipoláris,SAD-om volt, szezonális depresszió, vagy a jó ég tudja.

Meg akartam halni, igen, sokszor.

Azután...

Egy hónappal ezelőtt, június harmadikán-tegnap lettünk volna egy hónaposak, mondta ma nekem-megismerkedtem valakivel.

Olyan módon talált rám, ahogyan sosem akartam, ami visszatetsző volt számomra,és félelmetes.

Nem volt szimpatikus.Szakadt farmerben jött elém, kócos hajjal,én kisírt szemmel ültem egy padon, kedvesemmel épp azelőtt vesztünk össze egy nem olyan jól elmosott kanálon-

azt hiszem, nem kellett volna találkoznunk

Nem tudom,mi történt velem azóta.

"Jól csak a szívével láthat az ember"-mondta a Kis Herceg.Azt hiszem, én ezt a lányt már az első pillanattól kezdve a szívemmel láttam.

Sok minden történt ezalatt az egy hónap alatt, veszekedések, összepakolások, elköltözések, valaki szaladt az országúton, leütötték úttalan utakon

Azt hiszem-bár kilenc éve nem voltam férfival,és leszbikusnak vallom magam-életemben először ezzel a lánnyal szeretkeztem.

Életemben először csókoltam Nőt,öleltem Nőt,szerettem Nőt

lelkem mintha lelke lenyomat lett volna

és ez nem csak egy egyszerű flört, de azt hiszem, erre nincsenek szavak, vagy ha vannak, nem én leszek hivatott leírni.

Én-repültem.

Én-szabad voltam.

Én-éltem.

Életemben először.

És közben...

Indián Hercegnőm három együtt töltött év után...

Én-életemben először szerettem őt, a Nőt

Én-életemben először csókoltam Őt, a Nőt

Én-életemben először

Láttam ŐT

a Nőt.

Az Embert.

És most...

Tudjátok, lehet,hogy szánalmas vagyok, megvetendő alak,egy hülye leszbikus,aki nem tud dönteni.Talán nem kell,nincs mit szépíteni ezen.Két Nőt szeretek, és viszontszeretnek.És,talán nem hiszitek el, de mindkettőt ugyanúgy szeretem,ugyanúgy életemet adnám értük, ugyanúgy el tudnám mindkettővel képzelni a jövőmet-

és én nem tudom, mi legyen, azt hiszem, meg fogok bolondulni, de ez jól is van így.Ki mit főzött.

Az egyik a város egyik végén vár megadón,gyönyörűségesen, a másik a város másik végén, és én kétlaki életet élek.Szaladgálok ide-oda...a testiségről ez már rég nem szól,be is hánynék magamtól,hisz kit csalnék meg kivel...Szívemnek kincsei ők, és belehalok, ha akármelyiket is elveszítem, de ez így sokáig nem mehet

érintések, bársony-bőr, tekintetek véget nem érő,mélységes mély kútja

tisztaság

érintetlen lelkű tisztaság,ők ketten.

Nem tudom, mit tegyek.

Hógolyó elaludt.Az előbb,azt hiszem, az ölemben akart szunyókálni,már kezd megszokni bennünket.

Elfáradtam.

Soha többet nem fogom ezt leírni,mert belehalok a fájdalomba,és igazatok van, ha azt mondjátok, hogy tegyem össze a két kezem, ne ez legyen a legnagyobb gondom, van lakásom, állásom, kettő is, sőt, talán három, egészséges gyerekem,különben is...

Különben is.

Hát,íme-Indián Hercegnőm, aki három éve elrabolta  a szívemet egy alföldi kiskocsmában

Kicsi Fecském, aki elvitte csőrében a lelkem, alig egy hónapja

-szeretem-

őket

szakadj már meg,te nyomorult szív.

Kurvára fáj őszintének lenni.