Fehér liliom

Tudod tegnap valaki
nekem adta legféltettebb Kincsét mit oly sokáig őrizgetett lelkében rendületlenül-talán félelemből, ki tudja
-pergő homokként ujjaim között oly sok minden kihullott-
vonyító kutyák az éjben pár Rivotril egy kéz emléke-kéz mely ugyanolyan mint az övé,apró, agyondolgozott,rövid ujjakkal-egymásét fogják s mégis a magukét
aztán
megtörtént nem tagadom nem tartottam be a játékszabályokat melyet mi írtunk
balgán hittem Te megérted
Kincs ami nem az enyém
az én kincsem már szívembe zárva.
Kicsike pondró vagyok fényes hajópadlón
nincs hová bújnom előled,ó, Uram
én azt hittem-
már nem tudom, mit hittem.
találj nekem rést
kérlek
mert én is veled halok
csak
hadd bújjak el előle-veled fehér liliomok közé sajnálkozó tekintetek elől
fáradt vagyok
bár csavarhatnám ki erős kezedből az üveget
törjön szilánkokra viaszos padlón állat fújva menekülj
bújj ölembe
hajad kócos takaró
rejts el
magam elől mindent-látó boszorkány
szemed elől
te tudtad hogy ennyire fájni fog?
Kérlek, bocsáss meg, ha tudsz.