Dios es testigo

A bal lába középső ujján hólyag van.Kicsi hólyag, előző nap ugyanis játszani akarta a Nőt,és tűsarkú cipőt húzott, amiben aztán végigtáncolta az elalvó város macskaköveit-egy lánnyal, akit nagyon szeret még mindig,aki a lélegzete része, az élete része,a múltja-a jövője...a múltja...a jövője...

Kicsi hólyag. Milyen nagyon tud fájni.

Sebtapasz kéne rá-nézegette reggel a lábát, milyen aranyos lába van, mint egy gyereké.Nincs itthon sebtapasz,nahát, ez muris, hisz ápolónő...

Szeme alatt lila karikák, egész éjjel ült a gép előtt, Enya énekelt valahol a vízesésben, zuhatag-ragyogó, szivárványillatú, törékeny hangjával,Enya jó volt hozzá, elvitte a vízesés alá, kimenekítette innen-már nem sokáig bírja

mindegy, ő akarta, hogy így legyen

-illetve nem akarta-

A dolgok csak jönnek, megtörténnek...

Karcsú sziluett a megtört éjszakában

Hirtelen elakadt a lélegzete, ahogy az üres szobába belépett, az ágynemű összegyűrve, párja sehol,áll a konyhában az ablak előtt, meztelenül.Milyen gyönyörű teste van, milyen feszes,csupa életteli izom, karcsú, mint egy gazella, izmos, nyomot hagyott rajta a sokévi sport, katonaság.

Bagószag járta át a lakást, kedvese kezében fölparázslott a gyűlöletes azték találmány

-villanásszerűen lobbant benne a düh,de el is múlt nemsokára.

Érezte,hogy baj van.

Átölelte, hátulról, vágyainak hajdani nyoma éledezni kezdett, de a lelke...

Nézte a párja feszes arcát, kiugró arcélét,ő volt valaha az ő Indián Hercegnője.Milyen szép még most is.

-El kell adnom a lakást-szólalt meg,fakó volt a hangja,mint a szobában a tapéta, mit gyerekkezek marcangoltak

-Nem tudom fizetni a részleteket, most, hogy nincs munkám...

Álmok, hol vagytok?...Ő-itt akar hagyni mindent, egy szál hátizsákkal nekivágni a világnak, ragyogó mosolyokat fotózni, látni nyomort, segíteni,sárból fényre születni-

Felelős vagy azért, amit megszelídítettél.

Látja a párját,kicsi cigánylány, az intézetben sokan verték, apró, maszatos markában vajas kifli csücske, látja, ül a wc-ben, arcát az ablak felé fordítja, tudja, hogy valaki eljön majd érte, aki kiviszi az intézetből,nap zuhog barna bőrére

"Az anya  nem alkalmas a nevelésre, a kislány szívbetegséggel született, tekintettel a körülményekre, állami gondozásba helyezem..."

ó, ez a nyavalyás szív

csak

ne

dobogna

-Miért sírsz?..

-Sajnálom a lakásodat..tudom, hogy milyen sokat jelentett neked...

-Nincs más megoldás.

-Nem baj,ezért vagyok itt neked...segítek, mindig segítettem, hisz tudod...

Megoldjuk, és ő hisz ebben, hinnie kell.

Egy kicsi ház vár rájuk valahol a város szélén,a kettőjüké, a kertben répa-saját termés!-petrezselyem,paradicsom,fával akar tüzelni, saját készítésű túró, sajt, pár kapirgáló csirke, csak a tojás miatt...

Lobogó pipacsok a határban

Távolban felnyerít egy ló

szabadság

talán elviszi messze

messze a szíve után

-El fogom adni a lakásomat-szólal meg határozottan-megvan a megoldás,te is a tiédet, a kettőből csak össszehozunk valamit, aztán,majd ha megkapod a pénzed..

Kedvese már lelkesebb,veszünk neked laptopot, úgyis tudom hogy vágysz rá, meg Adidas melegítőt,meg futócipőt, meg...

Vágyak árnyai táncolnak az ágyban, abban az ágyban, ahol oly sok boldog percet töltött el, keze ragad a síkosítótól

-Miért sikerült ilyen nehezen?...-néz rá kedves gyanakvón.

-Ó, hisz fáradt vagyok-csúszik ki száján könnyedén a

-hazugság-

Angyalok vigyázzanak álmaidra.

Tedd, amit tenned kell.

Járd az utad, ami kijelöltetett.

Nem a te szemednek látása

nem a te szívednek

hamvai

keresztfa

vagy a messzi mindenség

Pax Deorum.