Számvetés

-Az én anyukám szőke hajú, magassága a korához képest megfelelő...

A teremben robbanásszerűen tör ki a nevetés mindenkiből.A mosoly alanya egy szőke,nyurga kislány.Tíz éves,negyedikes.Meglepődve néz szét, rajtunk, a tanítónőkön,a társain...Szája remeg, nemsokára krokodilkönnyek hullanak a szeméből.A tanítónő folytatásra buzdítja.Körbenézek.Minden "anyuka"szeme könnyes,sajnálják a kislányt, aki még nem érti, hogy nem kinevetjük,és hogy milyen jóleső egy gyerek szemével látni a világot.

Kölyök az első sorban áll.Zavartan húzogatja magán az inget, tekintete az enyémet keresi.

Nemrég a fül-orr-gégészeten voltunk.Elmagyaráztam, mit csinálnak majd, elmondtam, hogy nem lesz fájdalmas, csak kellemetlen,és hogy végig vele leszek.Izzadt lapáttenyér szorította kezemet érzéketlenre.

-Mindig velem leszel?

-Igen...legfeljebb majd a nászéjszakádon nem... -mosolygok- Ameddig szükséged lesz rám, kicsim.

-Jó-hangzik a válasz némi töprengés után-Anya!... Ööööö... Mi az a nászéjszaka?

-Nézz utána a neten-kuncogok.

(Pár nap múlva a legördülő menüben látom majd a naszejszaka.hu oldalt beírva..:)))

Kölyök fogalmazása következik.

-Az én anyukám hosszú barna hajú, kék szemű.-Kis kuncogás a teremben, ugyanis a mű írása óta a hajam szőke és rövid.Kölyköcske zavartan néz fel egy pillanatra.-A munkája a hobbija egyben,orvos mellett asszisztens.Érdeklődése az orvosi dolgok, felfedezések.Szereti a jó illatú ruhákat, és ha mindig el van mosogatva.Szeret velem veszekedni.Hibája, hogy mérges lesz, ha nem rakunk rendet.

-Szeretem az anyukámat, és nem cserélném el soha senkiért.

Kölyök!!!Ez az első anyák napi ünnepség, amikor nem tudom visszatartani a könnyeimet...

Lurkó visszalép...csak a szememmel üzenem:én se téged.

-Az én anyukám rövid fekete hajú, a szeme szikrákat szór, ha mérges, ragyog, mint a napsugár, ha ötöst hozok...

-Az én anyukám se nem kövér, se nem sovány, nagyon sok magas sarkú cipője van, amiben alig tud járni...

-Az én anyukám állandóan veszekszik velem, és mindig azt mondja,hogy én vagyok a hibás, amit már mind a ketten nagyon ununk...

-Az én anyukám sokat dolgozik,soha nem fáradt, ha van egy kis pénze, ránk költi...

-Az én anyucikám a legszebb számomra a világon...nagyon szeretem az anyukámat.

-Az én anyukám öltözete tiszta, rendes, egyszerű,hibája, hogy félóránként jár ki az udvarra cigizni...

-Az én anyukám irtó kedves, ha vendégek jönnek,hibája, hogy hamar dühbe gurul,ilyenkor nem győzzük apukámmal kibékíteni...állandóan azt főzi, amit mi szeretnénk, mi vagyunk a mindene az apukámmal...

Minden szem könnyes már, egyikünk sem takargatja.

Istenem, mi van velem? Végignézek a gyerekeken.A kis csibész sovány barnán, a huncut szemű, kleopátra frizurás feketén,a pattanásos, félszeg szőkén...

Mennyi szeretet van bennük,mennyire gyerekek még, küszöbén a valóságnak,a világnak, a kamaszodásnak...vajon mi lesz belőlük?Az ott, akinek az apja a hátsó sorban Konikával kattintgat,talán menő orvos.Arrébb az agyondédelgetett anyuka kedvence,akiért a mai napig megy az anyukája-aki nem dolgozik, otthon van-talán bankár.A már most fáradt szemű szőke kislány merre tart?És ő, a kis fekete, aki az iskolától pár lépésre levő anyaotthonban lakik az anyukájával, mert az apja elkergette őket otthonról?...

És Kölyök?Az Álmodozó, a Felfedező, a Séf,Szupermen,Kukásember,Csillagvándor...

Ülök a padban, érzem a fa illatát, a hátamat nyomja a támla.Negyedikes vagyok...Előttem a világ.Még sokára fogok kiábrándulni az álmaimból.

Rég halott nagybátyám a hátsó udvarban űrhajót készít nekem, van műszerfala,monitorja,festve rajta millió csillag...Hiszek a jövőben, a hajam sűrű és barna,kicsi vagyok, majdnem mindenből ötös,országos fogalmazási versenyeket nyerek,és titokban egy fantasztikus könyvem készül-paplan alatt, zseblámpával, vonalas füzetbe írogatva.

A kishúgom négy éves,én hozom-viszem az oviba.Anyukám esténként későn ér haza,grillcsirkét hoz az Áruházból,az udvarban minden este fél órát fut,néha elmegy otthonról,mert Anyukámnak pasija van, Anyukám szőke, a haját daueroltatja, ha nevet, gödrök vannak az arcán, kicsit kövérkés,sokat dolgozik, de azért megvan mindenünk,néha kiabál velünk, és nem sokat főz, nem szeret főzni,de bemehetek hozzá a Hivatalba, ahol az asztal alá bújva hegedülök-

mert eljárhatok mindenféle szakkörre,ingyen van,és délután őrsi gyűlés, és molnármóninak már megjött-az mi?...

Szeretem az Anyukámat.

Most 34 vagyok, Anyukám 60.

Az anyukám már lassan jár, mindene fáj, de főzni, azt megtanult.Anyukám nagyon szereti az unokáját,régebben velünk lakott, amikor beteg voltam, és egy pillanatra sem engedte el a kezem, az Anyukám egész életében robotolt, volt gyári munkás Pesten,14 éves kora óta dolgozik,volt kosárfonó,portás,Anyukámnak most harmincezer forint a nyugdíja, és én nem tudok neki segíteni.

Nem cserélném el az Anyukámat.

Az álmaimat már rég eltemettem,soha nem lesz már orvos belőlem.Nem ragyog majd a csodás-varázsos "dr" a nevem előtt,mert nem tehetem meg, hogy tanuljak-a főiskolát sem fogom befejezni.Csak asszisztens vagyok egy tanyaközpontban,délután takarítok,rettegek, hogy újra beteg leszek, és hogy hogyan fogom felnevelni a gyerekemet.

A  gyerekemért mindent megteszek, ájulásig dolgozok, ha kell,hogy meglegyen mindene, ha van egy kis pénzem, rá költöm.A testem már nem a régi,rajta egy nehéz szülés nyomai,amik már örökké emlékeztetni fognak egy tíz és fél évvel ezelőtti napra.

Egy lánnyal élek, akivel hol veszekszek, hol szeretkezek, és immáron nem létezik számomra más, akivel együtt nevelgetem a gyerekem, és egy kis kertes házról álmodozunk.

Menj, Kicsim,szállj, repülj,fel a csillagokig!

Ne veszítsd el az álmaidat,és mindig legyen hited!...

Legyen Igazi Családod-ami nekem nem adatott meg,de nem bánom, ez az én keresztem.

Legyen belőled jó magyar, őrizd meg a magyarságunkat, amit el akarnak venni tőlünk,harcolj mindig, küzdj, mint egy oroszlán, légy maradandóbb nyom a világban, mint én-vidd véghez, amit én nem tudtam.

Nagyanyád kezét majd én fogom, kísérgetem az úton, ami számára kijelöltetett-nem hagyom el, ahogy ő sem tette velem, soha

nem hagylak el Téged sem

A nevem Angel,a szemem égszínkék,a hajam rövid szőkésbarna,magasságom a koromhoz képest megfelelő.Jó magyar vagyok, december óta fogytam tíz kilót, szeretek élni, gondolkozni azonban csak az utóbbi pár hónap tanított meg,szeretem a Párom-

ÉLEK

Élek, és ezt köszönöm.