Csak egy délután

Azt hiszem, tudjátok, kinek szólt az előző vers.

Mérges vagyok, baromi mérges.Rá, magamra.Tudjátok, olyan sokan mondják, hogy "boldog lehetnék."Mert ebben a világban olyan nehéz párt találni, stabil párt, aki elfogad(akár gyerekkel),ragaszkodik hozzád, nem kefél félre, stb.(bocs-írjam azt,hogy nem nyal félre? olyan hülyén hangzik.)Én találtam párt.Majd'három éve, akibe vakon szerelmes lettem, mert gyönyörű a teste-ma is pislantgattam-szóval a teste a leszbikusok álma.Feszes, sportos,neki nem fog lógni...az orra...soha:))nem úgy, mint az enyém...

És valaki mintha mégis félrekapcsolta volna azt az adást!!Kérem vissza a kedvenc sorozatomat, ez nem az!!És Rá is mérges vagyok.Az orvostanhallgató lányra, aki azt mondta, hogy nem játszik velem, holott végig játszott.Nem tudatosan, de játszott...berángatott az ágyába, a szívébe,és nem vett komolyan...azt hiszem, hogy ez a heteroknál is  előfordul...istenem.

Magamra is baromira haragszom. Mert hűséget fogadtam.Mert megszakadna a szívem, hogyha a páromról hallanám vissza, hogy mellettem...mert hogyan is engedhetem meg magamnak a luxust, hogy valakit átvágjak, hazudjak neki?!Erre nincs felmentés!!!!nem mondhatom azt, hogy : "de ő meg ezt tette, nem tette..."akkor miért nem tudom elengedni???...

Tudatosan próbálok magunknál-egyszemélyes:))-párterápiát alkalmazni.Mi tetszett meg benne anno...pont az,hogy ennyire fiús!De akkor most miért nem jön már be? Akkor most miért nem jön már be, hogy anyakomplexusa van?...

Augusztus óta 360 fokot fordult a világ.Velünk, bennünk, bennem.Akkor jött az a nyamvadt munkahely, ahol csak dolgoztatták, de nem fizették ki, akkor jött,hogy baromi magányosnak éreztem magam, és nem volt mellettem, viszont mindenki más segítségére rohant...én meg otthon zokogtam..és éltem, mintha egyedül élnék.Akkor jött az orvostanhallgató lány...

Nem tuodk vele lefeküdni!!!!Folyton másra gondolok..talán fizikailag képes lennék...de a szívem...bár hasadna ketté

nem bírom ezt sokáig

baromira fáj

f   á   j