Egy pohár bor mellett

Tegnap levittem a kölyköt vidékre a nagyanyjához.Ültünk a vonaton, a lámpák sárgás fénykört vetettek az arcokra, mintha viaszból faragtak volna ki minden vonást-mindenki gyönyörű volt, tele jóindulattal.Arra gondoltam, íme, itt vagyunk, mi magyarok-mennyi vágy van bennünk, nemes dac, indulat, szilajság, kedvesség, büszkeség-ettől akarnak bennünket megfosztani...

Főztem, ülök egy pohár bor mellett, várom a Kedvesem.Miért nem márványba faragott idő az, amit birtokolunk, miért kell mindennek elmúlnia-de most ez így jó...

Szeretem a nőket-ők a világ közepe, a létezés miértje.Gyönyörűek, puhák, jóillatúak-sosem felejtem el, amikor először támadt föl bennem a vágy egy nő iránt. Nő? 13 évesek voltunk mindketten, kamasz domborulatokkal,ez a lány mellém ült egy tornaórán, és a világ megfordult velem, ahogy bársonyosan hosszú combjaira néztem...valami ösztönös érzés robbant bennem, aminek akkor még nem tudtam a nevét...

Hosszú lesz a ma éjszaka-remélem.