Kövérségem története

Sokadik próbálkozás utáni sokadik próbálkozásom. Nagy szükségem van rá. Most már valóban az egészség a tét! Talán könnyebb lesz, ha naponta leírom és naponta szembesülök a sikertelenséggel. Vagy éppen a sikerrel. ;-) Drukkoljatok nekem.

Családunkban mindig központi téma volt az étkezés. Hagyományos magyar konyhával, falusi, nagyon jól főző, sütő anyával és mamákkal. Az olyan étel, amiben nincs hús, az nem is étel. És egyél, egyél, vagy kinek akarsz tetszeni?
Egészen az első gyermekem születéséig kilógtam a sorból. Kifejezetten sovány, iszonyúan rossz evő, utálkozós, válogatós, ám édesszájú gyerek voltam, és ezzel az őrületbe kergettem mindenkit. Minél jobban kényszerítettek, én annál inkább ellenálltam. A terhességem elején az 50 kilómból még fogytam is. Volt olyan nap, amikor 1 darab mandarin és fél túró rudi volt a napi kajám. Vagy volt olyan nap, amikor fél üveg cseresznyebefőtt, nem tudtam többet enni. Az ötödik hónap után a sopánkodó védőnő és az orvos úgy döntöttek, ez így nem mehet tovább. Kaptam valami gyógyszert, amitől sokat aludtam és éhes is lettem. 18 kilót szedtem fel, hiába mondták a tizennegyedik után, hogy most már elég... 62 kilóval jöttem ki a szülés után a kórházból, azt öt évig tartottam is. És az étvágytalanságom is a múlté lett.
A második terhességem hasonló lefolyású volt, enni nem tudtam, a húst messziről kerültem, végül 11 kilót híztam, ebből 3 maradt rajtam. De a szülés után csokoládén és cukrászsüteményen éltem, ami aztán meg is látszott, a mérleg szerint már 76 kg voltam. Hirtelen felindulásból megvettem a Testkontroll című könyvet, és követtem az abban leírtakat. Egy év alatt 20 kiló ment le, különösebb fáradság nélkül. Nagyon élveztem az új alakomat, az új ruháimat, az elismerő pillantásokat.
Elég sokáig tartottam ezt, miközben átlagosan étkeztem, nem diétáztam. Aztán egy betegség miatt elhagytam az edzéseket, akkor még úgy terveztem, hogy csak egy időre. Helyette sétát és úszást javasolt az orvos. Nem is tudok úszni. Később egy másik betegség és egy műtét várt rám, majd egy sokkal kényelmesebb munkahely, az ülőmunka aztán megtette a hatását. Meg az íróasztal mellett való eszegetés. Közben néha látott orvos, az egyik legyintett és azt mondta, hiú vagyok, ne foglalkozzak marhaságokkal. Később a másik letolt, laborba küldött, határértékeim voltak. Ő gyógyszert akart velem szedetni, ijesztgetett, én meg nem foglalkoztam vele. Akkor már 85 kg voltam. De jól éreztem magam, ettem, ittam, 20 kilométereket gyalogoltam, mindenhová felmásztam, mindent meg tudtam csinálni.
Hát most már nem. Itt fáj, ott fáj. Ha eszem, szédelgek, ha nem eszem, még jobban. Valamit tennem kell.
Hozzászólások (0)