De most komolyan lefogyok!

Negyedik, ötödik

Tegnap a negyedik nap volt, gyümölcsnap. Minden gyümölcsöt imádok, örömmel fogadtam. Hát, ez volt a legnehezebb eddig. Óriási mennyiségű mirelit eper, majd banán és kivi és alma... Kalóriában borzasztó jó volt (számolom), de estére majd elpusztultam egy rendes szalámis zsemléért. Életemben nem voltam ennyire éhes. Azért kitartottam, remélem, meglesz az eredménye. Mindenesetre a mai nap megkönnyebbülés lesz, fehérje. Azt hiszem, a reggeli gyümölcsöt inkább ki is hagyom...

Harmadik napom, a szent szénhidrát

Ez a nap nagyon könnyűnek tűnik, főleg, mert most nem is kívánom a szénhidrátot. Zsemle, majd talán pizza vagy főtt tészta következik. A tegnapi sült zöldség is könnyűnek tűnt, hát, enni könnyű is volt. De estére felpuffadtam, ennek összes kínos velejárójával. Tanulópénz: ha csak ezt eszem, akkor ebből csak kevesebbet szabad.

Elkezdtem! 90 nap?

Miután összeolvastam tücsköt-bogarat, azt hiszem, belevágok. Azt gondolom, talán a 90 napos diétát ki fogom bírni, de mellette azért számolom a kalóriákat is. Rosszabb napokon , ha rám tör a farkaséhség, csak azt nem eszem meg, ami elszalad előlem. Elképesztő mennyiségű kaját fel tudok falni. Rám férne egy laborvizsgálat is, tervben van. Beszélgettem egy mosolytalan dietetikussal, nagyon normális volt, szerintem jó tanácsokat adott. Igyekszem betartani a megbeszélteket. Egyetlen problémám van az egésszel: este itt lesz velem és lefogja majd a kezemet, amikor a hűtőajtót nyitogatom?
Szóval, első nap, fehérjenap. Igyekszem minél egyszerűbben megoldani. Ne nagyon kelljen külön vacakolni miattam, és a családnak nem muszáj velem diétáznia.

Kövérségem története

Családunkban mindig központi téma volt az étkezés. Hagyományos magyar konyhával, falusi, nagyon jól főző, sütő anyával és mamákkal. Az olyan étel, amiben nincs hús, az nem is étel. És egyél, egyél, vagy kinek akarsz tetszeni?
Egészen az első gyermekem születéséig kilógtam a sorból. Kifejezetten sovány, iszonyúan rossz evő, utálkozós, válogatós, ám édesszájú gyerek voltam, és ezzel az őrületbe kergettem mindenkit. Minél jobban kényszerítettek, én annál inkább ellenálltam. A terhességem elején az 50 kilómból még fogytam is. Volt olyan nap, amikor 1 darab mandarin és fél túró rudi volt a napi kajám. Vagy volt olyan nap, amikor fél üveg cseresznyebefőtt, nem tudtam többet enni. Az ötödik hónap után a sopánkodó védőnő és az orvos úgy döntöttek, ez így nem mehet tovább. Kaptam valami gyógyszert, amitől sokat aludtam és éhes is lettem. 18 kilót szedtem fel, hiába mondták a tizennegyedik után, hogy most már elég... 62 kilóval jöttem ki a szülés után a kórházból, azt öt évig tartottam is. És az étvágytalanságom is a múlté lett.

Itt tartunk ma - a sokadik elhatározás.

93 kg.
Ezt mutatta ma a gyűlölt, megbízhatatlan mérlegem. Már többször megfenyegettem, hogy le fogom cserélni. Udvariatlan tuskó. Az eddigi állomások: 50, 62, 70, 79, 83, 85, 90. Ezeket, főleg a számsor közepéig, évekig tartottam.
De ma 93.