A fizikai gyógyitás tényezői - 12. rész

   "A vízkezelésről. A vizről és vízkezelésekről az általános részben különösen kiemeltük, hogy nemcsak hőhatások közvetítésére alkalmas, hanem gyakorlatilag élvezhető kitűnő hatása különösen abban kulminál, hogy a test súlya benne a test térfogata által kiszorított viz súlyával csökkenvén, minimális súlyúvá válik.

   Kiszámithatatalan jelentőségű ez a tény reumatizmusoknál, vagy sérüléseknél, legyengült izomzat mellett, amidőn a levegőn működésre képtelen izmok, melyek grammokat emelni is képtelenek, - a vizben szabadon összehúzódhatnak és nagytömegű végtagokat, testrészeket emelnek és emelgetnek.

   A víznek tehát egyik legjelentékenyebb tulajdonsága a hőközvetitésen kívül az, hogy benne a leggyengébb izmok s a legsorvadtabb testrészek is könnyed mozgásra, gimnasztikára alkalmasakká válnak, alkalmasakká válnak olyan kedvező körülmények között, mint amilyen kedvező körülményeket a víznek hőfoka és a víznek a szövetekre gyakorolt nyomása, hullámzóereje, tehát a legenyhébb és legkevésbé roncsoló masszírozó tevékenysége, az erekre, idegekre, kapillárisokra, izmokra, a bőrre, a kiválasztószervekre és általában minden általa érintett és távolhatása utján érdekelt testrészünkre nézve előidéz.

   A vízkezelés technikájában lényeges az, hogy szélsőséges hőhatásoktól és túlságosan erős mechanikai hatásoktól őrizkedjünk. A vízkezelés helye a test átlagos hőmérsékletétől ne legyen nagyon elütő. 20 foknál kevesebb és 30 foknál több semmi esetre se legyen, aszerint és amint kisebb, vagy magasabb hőfokú vízkezelést alkalmazunk.

   Szemmel kell tartanunk, különösen a vizkezeléhez még nem szokott egyéneknél az idegrendszernek a vízkezelések által történő esetleges túlérzékeny reakcióit, melyek kapcsán nagyobbfoku vérbőségek, vagy érgörcsök s ezzel kapcsolatban szédülések, rosszullétek, sőt vérömlések is állhatnak elő.

   De az általános lehűlés kapcsán is kellemetlen jelenségekkel találkozhatunk és ezért, ha tehetjük, a hidegvíz-kezelések alkalmazása előtt a testet kissé felmelegíteni igyekszünk.

   Az otthoni gyakorlat mellett célszerű a fürdő előtt és után a testnek gondos betakarása mellett az izmok aktív pihentetése, de passzív beidegzése, tónusok emelése, ledörzsölés, vagy enyhe masszázs utján.
Meleg fürdők alkalmazása után a test lehűtése fontos, nehogy hirtelen átmenet nélküli hőhatások folytán a test lehűlésével kapcsolatosan a meghűlés névvel meghatározott és élettanilag tökéletesen még ki nem derített ártalom érje testünket.

   Mint fent említettük, a meghűlésben feltételezett ártalom még részleteiben fel nem derített. Tény azonban, hogy idősebb egyének könnyebben meghűlnek, fiatalabb egyének pedig kevésbé könnyen. A meghűlés valamely olyan folyamat, amelynél a testet hideg behatása következtében ártalom éri. A meghűlt helyen lobok, fájdalmak, esetleg genyedések, izzadmányok lépnek fel s ezek fellépésére a kor prediszponál. És prediszponálnak betegségek is, viszont fontos megjegyeznünk azt is, amit különben tudunk, hogy igen nagy hideg alkalmazására sem mindig hűlünk meg, sőt jeget s a jégnél hidegebb tárgyat, vagy anyagot is juttathatunk testünkkel közvetlen érintkezésbe anélkül, hogy bármi bajunk történnék.

   Ismét másként áll a helyzet olyan egyének testénél, akik valamely idegbaj folytán egyes testterületeiket kellőképen beidegzeni nem tudják.
Azt látjuk, hogy a fűtött és hőérzést felfogni nem tudó testű egyének beteg területein a legszélsőbb hőártalmak, égés és fagyási sebek is könnyen és aránylag alacsony hőingadozás, hideg vagy meleg hatás által előidéztetnek. Reumatizmus az ilyen egyének izmaiban és ideggyulladás idegeikben nagyon könnyen jön létre. Ezek tehát könnyen meghűlnek.

   Az egyébként egészséges egyén akkor hül meg, hogyha valamely testrésze hirtelen nagyobb hőingadozás behatása alá kerül. Hogyha testének a hirtelen változó hőmérséklet számára hozzáférhető része a hőváltozásra felkészülni nem tudott. Mindig ajánlatos tehát, hogy fürdőknél, pakolásoknál a várható hőingadozásra a szervezetet előkészítsük, a hőingadozások pedig maguk hirtelen történők ne legyenek.

   Védekezzünk tehát a meghűlés veszedelme ellen, de gondolnunk kell a hirtelen változó hőhatások egyéb ártalmaira is. Tehát már itt kitérünk arra is, hogy a fejre az agyvérbőség elhárítása céljából, különösen idősebb egyéneknél, mindig hűvös turbánt készitünk; izgékony, vagy betegszivüeknél a szivre hideg borogatást, vagy Leiter-féle hűtőkészüléket alkalmazunk. A fürdőbe lépve pedig előbb lábainkat a vizben meglóbáljuk, kezünkkel mellünket, karjainkat és hónaljunkat megnedvesítjük. ..."

(Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)