A fizikai gyógyitás tényezői - 6. rész

   "Az izmok. Az izmok a masszázs szempontjából legjelentékenyebb szövetelemek. A reájuk gyakorolt mechanikai hatások a legszembetűnőbben jelentkeznek.

   Míg a bőrnél és a bőralatti kötőszövetnél, a zsírpárnánál a masszázs által gyakorolt behatások kedvező következményeit szabad szemmel és tapintással csak nagyon kis fokban állapithatjuk meg, addig az izmokon végzett manipulációink teljesen szembeötlők. Az izom már enyhe simogatásra érzékelhetően összehúzódik. Mérsékelt verdesésre, nyomdosásra vérbősége igen tetemesen fokozódik és a feszülésnek és összehúzódásnak lényegesen felfokozott állapotába kerül. (Tónus.)

   Eme feszülés a testnek minden részén ellenható izmokban egyöntetű. Éppen ezért a test mindig bizonyos egyensúlyi helyzetben, látszólagos nyugalomban van. Ez a nyugalmi helyzet azonban a fent emlitett ellenható izmoknak egyenletes feszültsége révén csupán látszólagos. Az ellenható izmok látszólagos nyugalmi helyzete mögött izomrostjaiknak másod-percenként bizonyos oly magasszámu összehúzódása és elernyedése történik, hogy eme összehúzódások és elernyedések a szabad szem észrevevő képességének határain tul esnek.

   Eme összehúzódások és elernyedések azonban bármily kisfokuak és bármily szaporák, mégis jelen vannak és az izomzatban lezajló anyagcsere szempontjából kicsinyben és láthatatlanul ugyanazt a szerepet töltik be, mint nagyban: a sziv izmaink összehúzódása és elernyedése.

   Jelentőségükben eme összehúzódások és elernyedések akkor méltányoltatnak kellőképpen, ha tudjuk azt, hogy az erőteljes, kiterjedt térfogatú és feszes izom s a testnek izomtömegei a test vérmennyiségének igen nagy százalékát, néha 60 százalékát is magukba fogadják és láthatatlan összehúzódásaik és elernyedéseik kapcsán a sziv közvetlen megterhelése nélkül egyenletesen továbbítják. Ezzel szemben a petyhüdt izomzat az összes vérmennyiségnek alig 20 százalékát foglalja magába. Éppen ezért tapasztalható, hogy az egészségesen beidegzett és erőteljes összehúzódásban, látszólagos nyugalmi tónusban feszülő izomzat a a vérnyomás ingadozását lényegesen lecsökkenti.

   A keveset mozgó, illetve izomtevékenységet ki nem fejtő irodai foglalkozást üző modern ember szívműködése egészséges sziv mellett is inkább peckelő jellegű, mert a petyhüdt szövetekben is a magára hagyott sziv kell hogy keresztüllövelje nagy kezdő sebességgel a vérmennyiségeket. Viszont a jól beidegzett izomzat, az elasztikus kötőszövet és bőr rugalmas és élénk kapilláris rendszere a sziv munkájának óriási százalékát magára háríthatja.

   Csak mellékesen említjük meg e helyen, hogy a szénsavas fürdőknek pl. súlyos szívbajoknál való rendkívüli gyógyhatása is, éppen a kapillárisokra, tehát a sejtelmekre való és az erek beidegzésére történő kiváló hatása utján adódik.

   A masszázs szerepe az izomzattal szemben kettős. Az egyik az izom általános tápláltsági viszonyainak, vérellátásának, nyirokforgalmának fokozása, a másik az izommunka kémiai termékeinek a fáradtságot okozó anyagoknak gyorsabb eltávolítása.

   Ennek a kettős célnak a szolgálatát ugyanazon elvek alkalmazásával érjük el, amelyeket a bőr és a zsírpárna masszázsánál elmondottunk.

   Bármily kemény, acélos legyen valakinek izomzata, nem célszerű, hogy arra erőteljesebb nyomást gyakoroljunk. Különösen nem célszerű a petyhüdt izomzatra, illetőleg a nyugalmi állapotban levő izomzatra, mert bármennyire azt hihetnénk, hogy az összehuzódási állapotban levő acélkemény izmok valamely rendkívüli ellenálló és erőteljes szöveti elemekből állanak, mégis a valóság az, hogy különösen a petyhüdt izomzatban alkalmazott, aránylag kicsi nyomások is, az izomszövetekben és azoknak nedvrendszerében nagykiterjedésű szövetroncsolásokat, folytonossági hiányokat idéznek elő.

   Az izommasszázs tehát nem lehet az érdekelt izmoknak erőteljes nyomdosása, gyúrása, verdesése, hanem mindig az enyhe simogatásból kiinduló szelid, de gyakran ismétlődő, magasfrekvenciáju tapintatos mozgások egymásutánja.

   Az izmoknál sem törekedhetünk másra, minhogy azoknak az idegek által történő beidegzési fokát emeljük, a kapillárisok és az izomrostok autonóm összehuzódóképességét fejlesszük és erőművi anyagtovábbító tevékenységük csak a leggyengébb szövetelemek sérülési határán belül működhetik.

   Az egyes izmokat lehetőleg külön-külön, vagy legalább is azonos működési csoportokként vesszük kezelés alá. Mozgásainkat a testvégektől a sziv felé irányítjuk és fogásainkat az észszerüség fent leirt szempontjai olyképpen befolyásolják, ahogy azokat az adott helyzetben és körülmények között a lehető legjobban, a páciensre és magunkra nézve a lehető legkényelmesebben keresztülvinni tudjuk.

   Fontos tehát, hogy a páciens masszírozandó testrésze kényelmes nyugalmi helyzetben legyen. A kezek, lábak valamely alkalmas párnázatra olyképen helyeztessenek hogy a masszőr kényelmesen hozzáférjen, a páciensnek pedig egyetlen izomcsoportját se kelljen a masszírozandó testrész rendelkezésrebocsátása érdekében megfeszíteni.

   Nem szabad tehát a masszírozandó kezet sem a beteggel tartatni, sem pedig magunknak egy kézzel tartani s a másikkal masszírozni. Ellenben a székre, vagy asztalra, vagy combjainkra helyezett kézhez olyképen nyulunk, hogy lehetőleg saját kezünket is feltámaszthassuk, miáltal nem csak a páciens keze pihen, hanem összes karizmaink és vállizomzatunk is és csupán alkarunk és kezünk érdekelt izmai dolgoznak, fáradnak.

   A masszáló-szék vagy pad, nem szabad hogy tulalacsony legyen, nehogy a masszörnek túlságosan mélyen kelljen hajolnia, elhelyezésének pedig olyannak kell lennie, hogy minden oldalról egyaránt megközelíthető legyen s melléje a masszőr bármely oldalon széket is helyezhessen, mi által munkáját ülve, vagy térdelve könnyedén végezhesse.

   A körkörösen haladó izmokat: szem, száj, nemi részek izmait, termé-szetesen körkörösen masszírozzuk, a has izmainak masszálásával pedig az alábbiakban külön foglalkozunk. ..."

(Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)