A női testkultúra - 4. rész
"... A női testet szinte már a születés első percétől elő kell készíteni speciális életműködésének zavartalan lebonyolítására. Rá kell szoktatni a nőket a helyes járásra és a gerincoszlop helyes tartására. Célszerű testtartásnál a súlypont hátraesik az ágyékcsigolyák tájára, a gerinc nem homorít, hanem egyenesen áll és az egész test támasztékául szolgál. Igy a másállapot alatt a méh nem nyomja feleslegesen a hasfalat, hanem az alátámasztott medencében pihen. Ezenkivül az izmok fejlesztésével, a zsir eltávolításával növelni kell a hasfal alkalmasságát a mennél rugalmasabb tágulásra és összehúzódásra. Továbbá igen nagy gondot kell fordítanunk a mell ápolására: a mellizmok fejlesztésére és a mell bőrének edzésére. Ma már a nőorvosok még a terhesség alatt is tornáztatják az asszonyokat és pedig minden tekintetben a legjobb eredménnyel. Végérvényesen ki kellene irtani a köztudatból azt a téves felfogást, hogy a gravid nő olyan monstrum, melynek valósággal téli álomra van szüksége. A terhességet ugy tekintik, mint abszolút pihenést és tétlenséget követelő betegséget, holott a szervezetnek épp ebben az időben van a legtöbb mozgásra szüksége.
De még más is van, ami szükségessé teszi a különleges női tornát. A női testet nem modellálhatjuk egyszerűen a férfi szépségideál mintájára. Senki sem fog szépnek találni egy dragonyos termetű nőt vagy egy hatalmas atléta-izmokkal dudorodó asszonyi testet. A női fizikum részére fenn kell tartanunk a harmonikus, enyhébb formákat, a mozgásban pedig a könnyűséget, a bájt és gráciát. Sohasem szabad olyan sportokat folytatnunk és olyan mozgásokat végeznünk, melyekről nem tudjuk, vajjon megfelelnek-e a női testalkatnak és a célba vett ideálnak. Csak azok a mozgások hasznosak-e és csak azok lehetnek szépek, melyek anatómiai szempontból is megállják a helyüket.
Mint említettem, a testnevelést már egész kicsi gyermekkorban el kell kezdenünk, mert jóval nehezebb regenerálódni, mint elejétől fogva dolgozni a test edzésén és harmonikus felépítésén. A kisbabánál a nagy tisztaság, a friss levegő bősége és az időhöz kötött, helyes táplálkozás a legelső. A fiatal anyákat rá kell nevelni, hogy az elválasztás után ne akarják a babát agyonetetni. A gyerek egész helyes ösztönnel sokáig rágja, forgatja a szájában az ételt, a mamák azonban aggódnak, hogy igy nem fog eleget enni, sürgetik, s ezáltal megakadályozzák, hogy a pép jól elvegyüljön a szájban a nyállal s igy az emésztés meg legyen könnyítve. Aztán pedig sehogyan se akarnak belenyugodni, ha a gyerek már nem akar többet enni és unszolják, - szegény hiába utasítja vissza az ételt. És később is: minden anya büszke rá, hogy a gyermeke milyen szép kövér. Igy tágítjuk ki a beleket szükségtelenül már gyermekkorban s igy terheljük felesleges munkával a szervezetet, melynek elég volna negyedrésznyi táplálék is. Az, amit feleslegesen megeszünk, zsir formájában rakódik le a testben s a bőrt meg az izmokat terheli és betegiti. A tökéletlenül elégett anyagokból pedig az izületekben csúzos lerakódások támadnak. Igy leszünk idő előtt vénné és nehézkessé a helytelen táplálkozás következtében.
A gyermeket mennél korábban hozzá kell szoktatni a friss levegőhöz. Ez azonban nemcsak a tüdő számára fontos, a bőr is megkívánja, hogy levegőzzön. Aki gyermekkorában megszokta, az később se tud el lenni a nyitott ablak, a friss levegőjű hálószoba nélkül.
A testkultúra fontos eszközei a viz és a napfény. A viz nemcsak tisztálkodás szempontjából fontos, hanem annyiból is, hogy a hideg és meleg viz visszaadja a bőr alkalmazkodóképességét a hőmérsékleti változásokkal szemben, amit a ruházkodás letompitott. A napsugarak hatása a vérkeringést elősegiti, az anyagcserét élénkiti. A gyerekek sokat fürödjenek, sokat legyenek a szabadban és a napon. Nem lehet velük elég korán megkedveltetni a sportokat és elsősorban a tornát. A legkitűnőbb sport is többé-kevésbé egyoldalúan fejleszti a test izmait, csak a helyes torna az, mely az összes izmokat kidolgozza.
Itt az első dolog, hogy a test felépítését belülről kell kezdenünk, légző-gimnasztikával. Azután igen fontos dolog, hogy a gyermekeket individuálisan, egyéniségüknek megfelelően tornáztassuk. Elsősorban azért vallanak kudarcot az iskolai sematikus tornarendszerek is, mert erre a szempontra nincsenek figyelemmel. Azonkívül pedig: egyszerre nem foglalkozhatunk becsületesen egy egész csomó gyerekkel, mert a testmozgásnál mindig kontrollálnunk kell az izmok munkáját. Éppen ezért a tornának mindig ruha nélkül kell folynia vagy legalább is a felső test szabad legyen. Az átizzadt tornaruha különben is egészségtelen, mert a bőr transzpirációját akadályozza. Szükséges, hogy a torna a szabadban vagy nyitott ablaknál történjen. Nem kell félnünk a meghűléstől! Utána lemosásokat végzünk és ledörzsöléseket. A testet tetőtől-talpig lekeféljük, ez a pórusokat tisztítja és a bőrt üdévé, bársonyossá teszi. .."
(Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)