A nemibetegségek - A szifilisz gyógyítása, megelőzése

   "Az elmondottakból kitűnik, hogy a szifilisz leküzdésére leghathatósabb fegyverünk a betegség gyógyítása. Az államnak és a társadalomnak töre­kednie kell, hogy minden szifiliszes beteg gyógyíttassa magát, de töre­kednie kell arra is, hogy meg legyen a betegnek adva a gyógyittatási lehető­ség és hogy jól gyógyittassék. Minden olyan körülményt tehát, mely a beteg gyógyítását, annak gyógyítási lehetőségét előmozdítja, pártolni kell, fel kell karolni és üldözni a legnagyobb szigorral minden olyan körülményt, mely a beteg gyógyítását károsan befolyásolja.

   Csak egy példát akarok erre az életből kiragadni. Vegyünk egy nevelőnőt, cselédleányt vagy szakácsnőt, ki betegségét nem kezelteti, mert nem hinném, hogy bármely állásában elnéznék neki, hetenkint legalább egyszer, egész délelőtt való elmaradását, de nem is teszi ezt, mert jól tudja, hogy ezzel betegsége kitudódik és ő állását, kenyerét veszti. Pedig nem egy esetben láttuk már, hogy ily úton a család kis gyermekei, ezektől az anya szifilisszel fertőztetnek. A szifi­liszes betegeknél, már betegségük eltitkolása végett is, gyakran látjuk, hogy ahelyett, hogy orvoshoz fordulna, «pattanása», «szőrvágása» vagy «feldörzsölésé»-re a patikához fordul tanácsért, gyógyszerért. Ily esetekben aztán - sajnos, számuk elég nagy - a beteg tudatlansága, a gyógyszert kiszol­gáló patika lelkiismeretlensége folytán önmagára és a közre a legnagyobb veszélyt hozza. Magára, mert elmulasztja a szifilisz gyógyítására a legked­vezőbb időt, de esetleg azáltal, hogy az adott gyógyszert használva, tünete elmúlik, azt hívén, meggyógyult, nem tudván, hogy fertőző betegségét beviszi a családba, melynek szomorú következményeit az életben elégszer látjuk.

   A szifilisz elleni védekezés másik módja az egyéni védekezés, vagyis azon követendő eljárások, melyeknek célja az egyes egyént megóvni attól, hogy fertőzze magát, számolva a fertőzés lehetőségével.

   Igaz ugyan, hogy az ifjúságot neveléssel és felvilágosítással bizonyos fokban a nemi önmegtartóztatásra rávehetjük, házasembereket a házas­ságon kívüli nemi érintkezéstől elriaszthatjuk, tehát távoltarthatjuk őket a fertőzés lehetőségétől, azonban - mint ezt már hangoztattam - ez uton haladva, nem várhatunk nagy eredményt küzdelmünkben. Számolva tehát azzal, hogy bizony csak gyarló emberekkel van dolgunk, arra kell töreked­nünk, hogy oly eljárás birtokába jussunk, mellyel a szifiliszes fertőzési akkor is meg tudjuk akadályozni, ha annak lehetősége fennáll.

   Nap-nap után olvassuk, hogy ujabb és ujabb csalhatatlan szereket hoznak forga­lomba az egyes gyárak, melyekről azt állítják, hogy közösülés előtt vagy után használva, az esetleges fertőzést képesek megakadályozni és amely szereket természetesen a maguk érdekében erősen propagálják. Ha sorba vesszük e szereket, melyeknek száma ma már pár százra is tehető, melye­ket mint szifilisz elleni védszereket ajánlanak, ugy azt fogjuk látni, hogy biztos ily védszerünk nincsen és ha egyik-másik szertől biztató eredményt is látunk, ez messze marad el attól, hogy e szerben bizva, azt feltétel nélkül ajánlhassuk.

   Ha tehát valaki, mint orvoshoz, azzal a kérdéssel fordul, hogy neki valami ily szert ajánljunk, azt csak azzal a nyomatékos figyelmezte­téssel tehetjük, hogy az ajánlott szer a kellő használat mellett sem töké­letesen biztos. Emellett nem szabad elfelejtenünk, hogy e szerek, amennyiben védenek, csak a nemi részeket védik, nem pedig a test más részét is, melyen pedig épugy létrejöhet a fertőzés. Sokan vannak, akik az ily szerek propagálását károsnak tartják, éppen megbizhatatlanságuk miatt, azt tartván, hogy ezzel a szifilisz terjedését közvetve előmozdítjuk, mert az emberek, bizva a szer védelmében, könnyelműbbek lesznek. Én azt hiszem, ha; ily szerek ajánlásánál a tanácsot kérőt kellő utasítással látjuk el, kellő­leg figyelmeztetjük, hogy e szerek nem nyújtanak biztos védelmet, ugy nem tesszük könnyelműbbekké az azt használókat és ha csak kis töre­dékét az esetleges fertőzéseknek ezzel meg tudjuk gátolni, pedig arról meg vagyok győződve, hogy sikerül, már akkor is jó szolgálatot teszünk.

   Ter­mészetesen szabályozni kell, hogy ily szerek közül melyeket szabad forga­lomba hozni és fontosnak tartom, feltétlenül megkövetelendő, hogy min­den ilyen készítményhez pontos használati utasítás legyen mellékelve, melyben azonban az is, aláhúzva, fel legyen tüntetve, hogy a szer nem óvja meg feltétlenül biztosan a használót a fertőzéstől, tehát bármily kis elvál­tozást is venne észre nemzőrészein, dacára a szer használatának, azonnal forduljon orvoshoz. Figyelmeztetnünk kell továbbá mindenkit, hogy akár­mily csekélységnek látszó elváltozást is vesz észre nemzőrészén, ugy feltét­lenül tartózkodjék (idegen nővel való) nemi érintkezéstől, mert akár hasz­nál óvszert, akár nem, veszedelembe rohan. Szükségesnek tartanám a prostituáltak szigorú ellenőrzését abban a tekintetben is, hogy a mosakodásához szükséges dolgok nála meg legyenek (melegvíz, szappan, tiszta törül­köző), mert minden védekezésnek alapja a tisztaság, mely nélkül az összes szerek használata teljesen illuzórikussá válik.

   A szifilisz elleni közdelemben az orvos kötelessége, a beteget jól kezelni, bajáról, annak fertőzőképességéről felvilágosítani, az állam a tár­sadalomé, hogy mindent megtegyen az irányban, hogy az ily beteg kezel­tesse magát, hogy alkalma és módja legyen azt megtehetni. A tudomány éppen a legújabb időben e betegség felismerésében és gyógyításában igen nagy horderejű vívmányokat ért el, balgaság volna, ha leghatalmasabb fegyverünket a betegség leküzdésére nem használnók kellőleg fel.

   Bizonyára nem egy társadalmi akciónak, törvényhozói rendeletnek meg lesz a kellő üdvös hatása, de számolva az élettel, ugy hiszem, a szifi­lisz elleni küzdelmünk gerince a betegség gyógyítása kell, hogy legyen. Ha átmegy a köztudatba az, hogy mindenki bünt követ el maga, hozzátartozói, utódai és a köz ellen akkor, ha betegségét nem gyógyíttatja kellőképpen, ha minden betegnek alkalma is lesz magát kezeltetni, akkor hiszem, hogy az orvostudomány meg fog tudni küzdeni a métellyel."

(Az egészség enciklopédiája – Dr Géber János egy. ny. rk. tanár)