A gümőkór (tuberkulózis) és az ellene való védekezés - 8. rész

   "A köhögés - ha tartós, ébreszti még fel leginkább a beteg gyanúját, hogy tüdőbaja lehet. 190 betegnaplóm közül, amit hamarjában átnézhettem, 83-ban a köhögést mint ilyet jelölte meg a beteg bajának kezdeti tünetéül; de ha a számos más bántalom-elnevezést és panaszt, amit a betegektől hal­lunk, de ami lényegében köhögéssel jár vagy járhat, hozzávesszük, akkor 121 esetben fordult hozzánk köhögése miatt az egyén: 13-nak „influenzával" kezdődött a baja, egynek tüdőgyulladással, egynek tüdő- és mellhártya­gyulladással, nyolcnak mellhártyagyulladással, háromnak bronchitisszel, ket­tőnek huruttal, kettőnek légcsőhuruttal, egynek gégehuruttal, kettőnek garat-huruttal, ötnek gyakori „hülésekkel".

   Ámde a köhögés nem mindig mutatkozik korán. Egy 17 éves hivatal­noknő, akinek bő alkalma volt fertőződni, mert atyjának gégetuberkulózisa van, egy nőtestvére pedig már tüdővészben meghalt, mindkét tüdejének felső részén már elég súlyos megbetegedéssel keres fel, de csak egy hónapja köhög, holott kétségtelenül sokkal régebb idő óta beteg. Egy gazda neje súlyos jobboldali tüdőtuberkulózissal jelentkezik, köhögése most is csak kevés van (főleg gyomorpanaszok vezetik orvoshoz) - s ez a kevés köhögés is csak három hete áll fenn. Ilyen esetek szerencsére elég ritkák, de elő­fordulnak.

   A gyomor- és bélpanaszok a kezdeti tüdőgümőkór tünetei között sürün szerepelnek. Ama 190 betegem közül 30-nál voltak jelen korán. „Gyomor­zavarokkal" kezdődött (részben csak ilyenekkel, részben egyebek közt) a baja 11 betegnek, „könnyen rontotta el a gyomrát" 2 beteg, ingadozó étvágya volt 1-nek, „étvágytalan" lett 1, „gyakori böfögései" támadtak 1-nek, „gyo­morfájásai" 4-nek, gyomorégése 1-nek, gyomor-bélzavarai fejlődtek 3-nak, székrekedése 5-nek, hasmenése 1-nek.

   Lázzal, mint kezdeti panasszal, aránylag kevés beteg állitott be. A 190 közül mindössze 22. Ez onnan van, mert a tuberkulózis kezdetben nem mindig jár lázzal, vagy csak oly csekély hőemelkedést okoz, amit az indolensebb, magára kevésbé ügyelő beteg szubjektive észre nem vesz és igy nem hőmérőzi magát.

   Ellenben 46 esetben terelte rá a beteg figyelmét komolyabb természetű bajára a vérköpés. 20 esetben csak vérnyomokat vett észre az illető a köpe­tében, 26 esetben ellenben bővebb vérzés árulta el a bántalmat. Ezt a tünetet nem szabad könnyen venni. Mint vette bizonyára az én fentemlitett föld­birtokosom, aki végig beteg bal tüdővel jelentkezett, holott már évekkel előbb erős vérköhögése volt; vagy vette egy 32 éves nőbetegem, aki 7 hó­napja fennálló köhögésével fordult hozzám, holott 2 év előtt bemondása szerint már hatalmas tüdővérzésen esett át.

   Meg kell engednünk, hogy a beteg figyelmének és óvatosságának elszenderedése könnyen megérthető. Egyrészt a vérzés sokszor már korán jelentkezik, mikor még a baj az illetőnek egyéb kellemetlenséget nem okoz, mint ezt a bár ijesztő, de muló zavart. Másrészt a vérzést lehet annyi­ban félremagyarázni, hogy máshonnan jött, nem a tüdőből. (Ez lehet­séges is, de okosabb mindjárt gyanút fogni.) Végül a betegség, mint tudjuk, nagy szüneteket tarthat. Az én többször emlitett földbirtokosomnak például 6 évvel a jelentkezése előtt volt a vérköhögése. Egy 36 éves gyári tisztviselő­nek, aki eredetileg 63 kgr. sulyu volt s jelentkezésekor 49 kg.-ot nyomott jobboldali súlyos felső tüdőlebeny-gümőkórja miatt s akit akkor már 38-39° közt mozgó lázak gyötörtek, 14 év előtt volt 6 hétig tartó nagy tüdővérzése. Közben évekig elég jól érezte magát. Ilyen szünetelései alatt a bántalomnak a test tápláltsága is javulhat, súlya is átmenetileg emelkedhetik. Ez is megtéveszthet.

   Köpet kezdetben alig teszi panasz tárgyát. 190 beteg közül csak 2 emli­tette fel baja kezdetének tünetei között. Ez részben érthető, mert a váladék­termelés már a súlyosabb elváltozások kísérője. A bacillustartalmu, fertőző váladék még inkább. (Ezért is nem szabad a betegség megállapításával a gyakorlatban addig várni, amig a köpetben már a bacillus is kimutatható!)

   Izzadás (könnyen izzadás mozgásnál vagy éppen éjjeli izzadás) sem volt gyakori kezdeti panasz. Mindössze 4-szer fordult elő 190 beteg közt.

   Szédülést 4 esetben, fejfájást 6 esetben panaszolt mint kezdeti tünetet a beteg. Lélegzési nehézség-érzést 8-szor, fokozódó idegességet 3-szor adott elő. Hószám-rendellenességet 1 beteg emlitett. Vérszegénysége 4 betegnek tünt fel, gyöngülése, könnyen fáradása 11-nek, fogyása 14-nek a 190 közül.

   Ellenben sokat tett figyelmessé betegeink közül a mellkasi fájdalom, 36 beteget a 190-ből. Korán jelentkezett „szúrásokról' panaszkodott 11 beteg, „mellfájásról" 9, „hátfájásról" 8, vállfájdalmakról 5, általában mellkasi fáj­dalmakról 2, szivtájéki szúrásról (a sziv mellett fekvő tüdőrészben találtuk meg az okát) 1.

   Akik a fentieket figyelmesen elolvasták, máris sok tekintetben tájéko­zást meríthettek a tüdőbaj korai érszrevevését illetőleg.

   A lényeg az, nem megijedni, de éber szemmel őrködni a magunk és sze­retteink testi állapota fölött. Nem nézni nyugodtan, nem találni természe­tesnek, hogy a gyermek gyöngébb, satnyább fejlődésü, mint más; nem hinni, hogy ok nélkül, magától „vérszegény vagy ideges" valaki; nem nyugodni meg benne, hogy a családunk tagja gyönge alkotású; hogy könnyebben fárad, kevesebb munkát bir el s hamarosan megizzad mozgás közben; hogy kisétü, szeszélyes étvágyú, válogatós az ételekben, könnyen rontja a gyom­rát, állandóan székrekedésekkel vesződik, pedig eleget mozog; hogy olyan «tenmészetü», hogy nem akar gyarapodni, hogy állandóan szikár, sovány; hogy minduntalan meghűl, torokfájós és köhögős lesz; hogy krónikus lég­csőhurutja vagy éppen «bronchiálkatarusa» van stb. Hanem idejében orvosi segítséghez kell folyamodni a felsorolt gyanujelek alapján.

   Így nem egyszer ki fog derülni, hogy a vázolt különböző tünetek mögött a kezdődő tüdőbaj eleinte még csak csekély objektív elváltozásai lap­panganak. Ekkor még a segítség nem késett el, tehát nincs ok arra, hogy féljünk a valósággal bátran szembe nézni.

   Arról szólnunk sem kell újból, hogy ha vérköpés jelentkezett, azt nem szabad könnyen venni. Nem szabad lényegtelen incidensnek tekinteni, bár­minő hamar elmúljék is a vérzés s bárminő látszólagos jólét, jó közérzet, jó testi állapot következzék is egyelőre utána: nem szabad elintézett ügynek venni, hanem a valódi okot kell keresni s a beteg érdemleges gyógyításával még csak a vérzés után kell igazában foglalkozni.

   Akkor legtöbbször nincs és nem lesz ok aggodalomra.  A tüdőgümőkór ugyanis, főleg kezdetibb stádiumaiban, ma már gyógyít­ható betegség. Súlyos és előrehaladott formái: a tüdővész, ellenben nem, vagy csak kivételesen."

   (Az egészség enciklopédiája - dr. Okolicsányi Kuthy Dezső egyetemi m. tanár, Közkórházi főorvos)