A fontosabb fertőző betegségek - A tífusz
"Vannak fertőző betegségek, amelyek úgyszólván kizárólag csak gyermekeket támadnak meg, ezekről a gyermekbetegségekről szóló fejezetben emlékeztünk meg. Itt most csak a nálunk is előforduló legfontosabb fertőző betegségekkel kell még foglalkozni.
Az első a tífusz, amit hasi tífusznak (hasi hagymáz) is neveznek, megkülönböztetésül a kiütéses tífusztól, amely szintén fertőző betegség. Ez utóbbit azonban csak a tetvek terjesztik, csak a legelhanyagoltabb nyomorúságban élő embereknél fordul ezért elő s csak a háború alatt, ahol a lövészárok egészségtelen körülményei között nagyon sokan eltetvesedtek, mutatkozott újra Európa nyugati részén is. Ma már a kiütéses tífusz nálunk a legnagyobb ritkaságok közé tartozik és a viszonyok javultával bizonyára el fog tűnni ugy, mint ahogy nem volt ismeretes a háború előtt.
A hasi tífusz, a tulajdonképeni tífusz azonban állandó betegsége egész Európának. A tífusz okozója egy bacillus, amelyet csak a mikroszkópban, igen nagy nagyítással lehet meglátni. Vastag pálcika, amelyen csillogó szálak láthatók. Spórái nincsenek. A hideget jól türi és a kiszáradást is elviseli hetekig is, vizben hónapokig is elél. A napfény, mint a többi baktériumokat is, néhány perc alatt elpusztítja.
A tifuszbacillus a vékonybélben telepedik meg, de feltalálható a vérben és a vizeletben is. A bélben felületes fekélyeket okoz és a betegségi tünetek egyrésze azoknak a mérgeknek felszivódásából magyarázható, amelyet a tifuszbacillusok életfolyamatuk alatt termelnek. A fertőzés után két-három hét is eltelik, míg a betegség első tünetei jelentkeznek.
A tífusz sohasem kezdődik hirtelen, hanem a tünetek eleinte enyhék, a beteg sokszor napokig fent jár, csak fáradtnak érzi magát, itt-ott fájdalmakat érez az izületekben, gyakran székrekedésről panaszkodik. Később erős fejfájás és láz lép fel, amely folyton növekedik. A beteg nincs vagy nincs egészen öntudatnál, lázálmok és szomjúság gyötrik. A tünetek különösen súlyosak a második-harmadik héten, székrekedés helyett gyakori hasmenés lép fel és néha kiütések a bőrön. A hőmérséklet közben 39-40°C-ra emelkedik. Rendszerint a második héten megdagad a lép. A tünetek a harmadik, negyedik héten kezdenek javulni és lassan beáll a gyógyulás. Ez volna a tífusz normális lefolyása. Vannak nagyon enyhe esetek is, az u. n. ambuláns tífusz, amikor a beteg le se fekszik, s csak a vér vizsgálata mutatja ki, hogy tífuszról van szó.
Jellemző a tífuszra azonban, hogy különböző melléktünetek, komplikációk lépnek fel a lefolyása alatt. így például egyes esetekben erős orr- vagy bélvérzés mutatkozik, vagy a fekélyek áttörnek a bélfalon, a bél tartalma a hasüregbe jut, aminek következménye súlyos hashártyagyulladás. A tífusz folyamán tüdőgyulladás léphet fel és még a gyógyulás után is mutatkoznak sokszor különböző utóbetegségek. Különösen fontos a visszaesés, aminek a már gyógyuló betegek sokszor csekély diétahiba következtében ki vannak téve és amik azért különösen veszedelmesek, mert már a lefolyt tífusz is legyöngitette a szervezetet. Gyakran marad vissza tífusz után szívbaj, szivgyöngeség vagy szivbillenityühiba. Nemi ritkák a viszerek gyulladásai, genyedések, elég gyakori következmény a haj kihullása, ami azonban nem maradandó, a haj lassanként újra megnő.
A tífusztól való óvakodás szempontjából elsősorban azt kell tudni, hogy a fertőzés rendszerint nem emberről-emberre, a betegről az egészségesre terjed, hanem a fertőzést legtöbbnyire a tifuszbacillusokkal megfertőzött ivóviz vagy tej közvetíti. Éppen ezért arról kell gonodskodni, hogy a tifuszbetegek ürüléke ne kerüljön olyan helyre, ahonnan a kutat vagy a vízvezetéket fertőzhetné. Legcélszerűbb az ürüléket az ágytálban dezinficiálni, mésztejjel vagy vasgálicoldattal keverni és igy önteni az árnyékszékbe. A megfertőzött kut vize súlyos járványok forrása lehet, a kut vizével higitott tej vagy kimosott tejesedény távolabbi vidékre is terjesztheti a fertőzést. Éppen ezért, ha bármiféle gyanú merül fel, vagy pedig valahol a tifusz járványszerüen lép fel, fel kell forralni a vizet vagy a tejet, különösen ha annak származása ismeretlen előttünk. Mióta nagy városokban a vízvezeték és a csatornázás gondoskodik egészséges ivóvízről és az ürülékek eltávolításáról, a tifusz nagyon ritkult, holott a vízvezeték bevezetése előtt egyes nagy városokban állandó, ki nem irtható járványként szerepelt.
A tifusz kezelésénél nagyon fontos a gondos ápolás. Az orvostudomány még eddig nem fedezett fel olyan tifuszszérumot, amely hasonló jó eredményeket adna, mint például a diftériaszérum. A tifuszoltások bizonyos időre megvédenek a fertőzéstől, a gyógyításban azonban szerepük nincs.
Legfontosabb pont, mivel a bél megbetegedéséről van szó, a diéta. A belet, amely fekélyekkel van tele, lehetőleg kímélni kell és ezért a betegnek rendszerint csak folyékony táplálékot, tejet, rizs- vagy bablevest, gyümölcsnedveket szabad fogyasztani. Még a rekonvaleszcencia idején is nagy gondot kell a diétára fordítani, csak akkor szabad lassanként szilárdabb táplálékra áttérni, ha a beteg már legalább egy hete lázmentes, akkor levesek, pépek, passzirozott zöldség, lágytojás stb. kerülnek sorra.
A láz csökkentésére az orvos gyakran rendel langyos fürdőket vagy pakolásokat, mindezt azonban csak az orvos rendeletére szabad az ő pontos utasítása alapján végezni."
(Az egészség enciklopédiája – Dr. Józsa Jenő v.kórházi főorvos)
Ezek is érdekelhetik Önt: