Hogyan kell a beteg embert táplálni - A főzés

   "Az embernek a természetében rejlik hogy szeret segíteni magán. „Segíts magadon, az isten is megsegít", elvet a konyhaművészetben is sokat alkalmazzuk. Ott kezdődött a legnagyobb ilyen segítség, amikor az ősember nem ropogtatta a buza magját nyersen, hanem valahogyan rájött arra, hogy megőrölje és kenyeret készítsen belőle. A keményhéju buzaszem sok salakanyagot tartalmaz, a modern malmok ledarálják róla a korpát és visszamarad a mag belsejéből a finom fehér liszt, amely salakanyagban sokkal szegényebb. A kelesztéssel megpuhított fehér kenyér sokkal könnyebben megemészthető, mint a korpás barna lisztből készült, tömöttebb összeállásu barna kenyér. A beteg embernek általában a fehér kenyér, a zsemlye egyik legjobban emészthető könnyű eledele.

Az ősember korán rájött már arra, hogy a nyers hus nehezebben rágható, mint a sült hus s azóta már pontosan tudjuk, hogy a sütés és főzés nagyszerű előkészítője és megkönnyítője a gyomor és bél munkájának. A nagyon puhára főtt becsinált csirke vagy borjúhús sokkal kevesebb munkát ad a gyomornak és a beleknek, mint az angolosan, félig  nyersen készített bélszinszelet.

A főzelékeket is nagyon jól előkészíti a főzés az emésztésre. Nem tudom, hogy mikor kezdték először a megfőtt főzelékeket szitán áttörni, de bizonyos, hogy az volt a legjobb diétás megérző, aki ezt először megcsinálta. A szitával előre elvégezzük a bélcsatorna kiválasztó munkájának nagy részét. Közismert dolog, hogy a beteg ember is jól birja a burgonya, paraj, borsó stb. püréket.

Könnyű tehát az az étel, amit a gyomor hamar emészt meg és továbbit, amely kevés salakanyagot tartalmaz és amelyik az emésztés céljaira jól van elkészítve, törés, sütés, főzés által.

Előbb mondottuk, hogy a vajnak, zsirnak nincsen salakanyaga, puha anyagok lévén, a nyálkahártyát sem izgatják, mégis közismert dolog, hogy a túlságosan zsirosan készitett ételek nehezen emészthetők. Ennek az az oka, hogy a sok zsir bevonja az ételrészeket annyira, hogy elzárja azokat a gyomor és bél emésztőnedveitől; ezért a kimélendő gyomorba csak kissé zsírozott ételek kerüljenek.

Sok egyéb feltétel mellett azonban van még egy, a legfontosabb, amelyről sohasem szabad megfeledkeznünk.

Sohasem könnyű az az étel, amelyik nem izlik. Egész emésztési berendezésünk, de különösen a gyomor szoros kapcsolatban van a tetszéssel, a vággyal, a lelki jó érzéssel. Tudjuk évezredek óta, de a tudomány is pontosan beigazolta, hogy abban a pillanatban, mikor az ember meglátja a kívánt ételt (állatkísérletekkel is bebizonyították), nemcsak a nyálfolyás indul meg a szájban, hanem a gyomor is kezd már megfelelő módon dolgozni és kiválasztani.  A gyomor másként dolgozik, ha hust kap és másként, ha kenyeret. Mindenféle fajta ételre a maga speciális emésztőnedveivel reagál. Ezért, aki beteget akar táplálni, az mindig számoljon a beteg egyéni kívánságaival is.

A sokféle könnyű étel közül tehát azt kell kiválasztani, amelyiket a beteg is szívesen fogad el. Ezért fontos az, hogy az ételek hogyan néznek ki, s hogy az ételeket milyen módon kínáljuk a betegnek. Nagyon sok gondot kell tehát fordítani az ételek külső formájára, a tálalás ízléses módjára, s a beteg azon kívánságaira is, hogy az ételeket melegen, vagy hidegen, édesebben vagy keserűen óhajtja-e.

Már óvatosabban kell eljárni a fűszerekkel szemben és az orvos különös rendelete szerint szabad csak fűszerezni, mert az egyes fűszerek káros hatásúak is lehetnek, amit a beteg és családja természetesen nem tudhat. Némely betegnél a sós étel káros, másoknál pedig a savanyu. A betegek részére való főzéshez általában véve kevés vagy semmi fűszer sem használandó. Kevés sóval kell készíteni az ételeket, mert ha az orvos megengedi, akkor utólag kevés sóval, egy kis citrommal, vagy cukoral az étel a beteg szájaizéhez könnyen hozzájavitható.

Hogy az olvasó félre ne értsen engem, újból hangsúlyozom: a diétás koszt nem azt jelenti, hogy minden beteget ilyen vagy olyan könnyű étrend mellett kell tartani, hanem csak azt, hogy szabályozottan, meghatározott ételekből és pedig leggyakrabban tényleg könnyű ételekből kell összeállítani a beteg étlapját. A példa kedvéért megemlítem, hogy van olyan beteg is, akinek makacs székrekedése ellen éppen salakdus ételeket adunk, korpás liszttel készitett Graham-kenyeret, sok főzeléket, sok gyümölcsöt; van olyan beteg, akinek szabad bármilyen nehezebb ételt is fogyasztania, csak éppen hust nem, akkor ennek a betegnek a diétája ezen szabályok szerint készítendő. Éppen emiatt minden diétás étkezés megállapítására egyedül az orvosi rendelés lehet mérvadó.   

Hogy az orvosok gyógyító munkájában a beteg családja jó segítség lehessen, hasznos, hogy minden anya, feleség értsen a diétás konyhához, hogy megérthesse és végrehajthassa az orvos minden rendelkezését. Bármilyen fajta megbetegedésről legyen is szó, a beteg táplálkozásánál mindig szóba kerül az, hogy milyen formájú, minőségű ételeket szabad a betegnek adnunk és hogy miből mennyit. A beteg embernél az ételek minőségére és mennyiségére kell elsősorban  figyelemmel lenni eltérőleg az  egészséges embertől, ahol a kvalitás és kvantitás is kiegyenlitődik az ösztönszerű beállítások révén.

Sok betegség van, amelynek gyógyításában legnagyobb szerepe éppen a diétának van. Különösen ilyen a cukorbetegség, igen nagy szerepe van a diétás táplálkozásnak a vesebetegek, valamint a gyomor- és bélbetegek gyógykezelésében is.

Minden beteg diétájának elrendelésénél, bármilyen ételt is akarunk a betegnek adni, mindig eldöntendő, vajon gyomrának vagy belének állapota mely étkezési formát engedi meg. Ezért részletesebben meg kell beszélnünk bizonyos diétás formákat."

(Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)