A baba értelmi fejlődése

"A csecsemő értelmiségének ébredése után sem kivánja, hogy őt szóra­koztassuk; ha ébren van, őt a körülötte látott dolgok foglalkoztatják. Inge ujját záró kis szalag, kézujjai, minden, amit szemével elérhet, szórakoztat­ják. Egy-egy játékszert csak akkor adjunk a kezébe, amikor feléje nyúlni is tud és játékszereiben ne legyen nagy változatossága. Különben állhatatossá­gát csökkentjük, türelmetlenné tesszük. Egyébként korán játékot adni a baba kezébe azért nem célszerű, mert ezzel a közelbenézésre szorítjuk, már pe­dig a legtöbb baba fiatal csecsemő korában még távollátó a szemgolyónak rövidsége folytán, közelbe nézésnél ennek következtében befelé bandzsítani kénytelen, ebből szokványos bandzsalság fejlődhet.

Az agykoponya fejlettsége, az arcéhoz képest és viszonyítva a testhossz­hoz, amint már olvastuk, jóval előbbre van. Az ilyirányu fejlődés az első életévben még megmarad. Az igen fejlett agy mint egy jó akumulátor, csak­nem készen várja felraktározásra a sok benyomást, melyet a fiatal gyer­mek szüntelenül nyer. A fiatal gyermek agya hihetetlen mód fogékony, ezt minden szülő egészséges gyermekén jogos elragadtatással észleli; a hiba, melyet a legtöbb szülő ilyenkor elkövet, az, hogy nem elégszik meg az értel­miségnek normális fejlődésével, ezt sietteti azzal, hogy gyermekével korán túlmenő ismereteket produkáltat, amit megtenni nem nehéz, és mégis ártal­mára van a gyermeknek. A mértéken felül igénybe vett agyi tevékenység arra vezet, hogy az a baba testi pihenésének idejével nem tud szintén meg­nyugodni, a gyermek álma tartósabban nem elég mély és ha ez nem is ve­zetne álomképekhez, melyek a babát felriasztják, bár ez is elég gyakori, mégis a gyermek pihenését megzavarja. A tökéletlen pihentség nyugtalanná, türelmetlenné, étvágytalanná, halavánnyá teszi a gyermeket és sajátságos módon ezeknek következményeiként a testi fejlődés szenved észrevehető módon, mialatt a szellemi fejlődés még mindig kitűnőnek látszik, ezirányu károsodás akkor kezd szembetűnni, amikor szellemi tevékenységét disciplináltan kell kifejteni, könnyebb kimerülés, szórakozottság képezik az ilyen gyermek előmenetelének első akadályát.

A gyermeket kényeztetni nem szabad, ez a nevelés elve legyen már a csecsemő első napjától. Kapjon meg a gyermek mindent, ami kifogástalan fejlődésének biztositékát adja, de ne kapjon többet. Nem szabad mindenben a baba kedvében járni, a gyermek nem tudja még megítélni azt, hogy mi a helyes és mi nem, ez képezi az őt nevelő felnőtteknek a feladatát, tehát nekik kell ebben határozottságot mutatni és kifejteni. Ha ez igy történik, akkor nem hallanók oly gyakran: jaj, az én gyermekem nem hagyja magát hőmérőzni, az én gyermekem nem enged magára borogatást tétetni, nem lehet neki beöntést csinálni, nem lehet ágybantartani, stb., stb. A gyermek már legkisebb korától olyan, hogy jól megjegyzi magának az akaratával szemben tanúsított engedékenységet, de épugy okul azon, ha bizonyos aka­ratával szemben konzekvens ellenállásra talál. Engedelmetlenséget büntetni kell, természetesen sohase kívánjunk, vagy követeljünk a gyermektől olyan dolgot, amelynek teljesítése reá nézve ártalommal járhatna., vagy amely öszszeütközésbe hozhatná akkor vagy bármikor máskor a társadalmi szabá­lyokkal, azért említem ezt, mert nem egyszer találkoztam még u. n. jó csa­ládokban is azzal a jelenséggel, hogy a gyermekkel, ki csak éppen beszélni kezdett, betanultattak trágár szavakat, vagy szólásmódokat, melyekkel azután a ház vendégeit mulattatták. Nem ítélhetjük meg sohasem kellőképpen, hogy a gyermek, mire felnő, mily eseményekre fog tudni visszaemlékezni. Már a legfiatalabb gyermek előtt is az egész környezet ugy viselkedjék, mint egy tudatos lény előtt. A gyermeknek viselkedésére, erkölcsi érzésére semmi sincs nagyobb befolyással, mint a példa, melyet állandóan maga előtt lát és a beszéd, melyet maga körül hall.

Büntetések nélkül gyermeket helyesen felnevelni nem lehet, a büntetés nemét és fokát egyénenként és esetenként kell megválasztani; az érzékeny­ség e tekintetben veleszületett módon a legkülönbözőbb, de ezen érzékeny­séget azután éppen a gyermekkel való bánásmód lényegesen módosíthatja, ronthat és javíthat rajta. Egy hangosabb rászólás, a szeretetnek szóval való megvonása, némely gyermeket már súlyosan bánt; más gyermeket a ma­gárahagyás, vagy valamely kedvenc játékának megvonása, sarokba állitás, stb., stb. bir engedékenységre, lesz azután olyan gyermek is, kivel csak cse­kély testi fenyitékkel (kézre vagy ülepre verés) lehet fordulatot kieszközölni. Testi fenyitékhez csak a legszükségesebb esetben forduljunk, ez előtt minden más módot ki kell próbálni. Igen sokszor elkerülhetjük a baba engedelmetlenségének a konzekvenciákig való eljutását azzal, hogy figyelmét ügyesen másfelé tereljük.

A gyermeket nem szabad folyton fegyelmezni, csak olyankor tegyük ezt, amikor tényleg helytelenséget követ el, vagyis olyan dolgot kicsi baba korában, amivel önmagában vagy másban kárt tehet."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)

Ha össze kívánja vetni a fentieket a jelenlegi nevelési elvekkel, keresse fel Csecsemőgondozás, gyermeknevelés aloldalunkat.