Dohányzás

Hol tartott az orvostudomány az 1800-as években? Mennyit tudtak az emberi testről, az egészséges életmódról, a gyermek fejlődéséről? Mi volt a gyakorlat a betegségek megelőzésében, gyógyításában? Mik voltak a leggyakoribb betegségek és az elsősegélynyújtás irányelvei? Ezekre és még sok egyéb kérdésre kaphatunk választ sorozatunkban.

„Azon ártalmak között, amelyek alkalmasak az egészség megrontására és az élet megrövidítésére, fontos helyet foglal el a dohány is. Nemcsak a burgonyát és a tengerit kaptuk az «Uj világtól », hanem a dohányt is, amely­nek rendkívül nagy gazdasági jelentősége mindenki előtt eléggé ismeretes. Mikor Columbus az amerikai parton kikötött, egyik kísérője azt látta, hogy a benszülöttek a moszkitók ellen való védekezés céljából dohányleveleket szívnak. Megnézte a leveleket és vitt belőlük haza Spanyol­országba, ahol az akkori orvosok rögtön gyógyszerül kezdték használni.

Dohányzást rendeltek a legkülönbözőbb bajok ellen, igy például szembeteg­ségek, fogfájás és fejfájás ellen. Ugyancsak ezzel próbálták gyógyítani a szellemi gyengeséget is, sőt védőszerül ajánlották a fertőző betegségek ellen is. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a dohányzás igen gyorsan elterjedt és ellene mint «az ördög találmánya» ellen hatósági intéz­kedéseket kellett foganatosítani. I. Jakab, Anglia királya már 1604-ben igen szigorú törvényt hozott a dohányzás ellen, VII. Orbán pápa pedig 1664-ben tiltotta meg. Igen érdekes volna fölsorolni mindazokat a bünte­téseket, amelyeket különböző országokban a dohányzókra kiszabtak, ehelyütt azonban csupán annak konstatálására szorítkozunk, hogy a dohányzás soha még olyan óriási arányokat nem öltött, mint éppen nap­jainkban. És ez érthető is, mert a dohány csakugyan kellemes élvezeti szer, amely, ha mértékletesen élnek vele, sem az egészségnek nem árt, sem pedig az életet nem rövidíti meg. A legtöbb embernél a mérsékelt dohányzás nyugodt hangulatot vált ki és állítólag megkönnyebbíti a munkát. A mér­tékletesség körül azonban az a baj, hogy az nagyon relatív fogalom és min­denki ugy magyarázza, ahogy neki az legkedvezőbb.

Sokan annyira hódol­nak a dohányzás szenvedélyének, hogy jóformán egész napon át ki sem fogy a szájukból a cigaretta, szivar vagy pipa, sőt akárhányszor megesik, hogy még éjjel is rágyújtanak, ha véletlenül álmukból felébrednek. Ilyen egyéneknél aztán a huzamosabb visszaélés folytán kifejlődnek az idült nikotinmérgezés tünetei, melyek közül legfontosabbak a szivmüködési zavarok, mint például szívdobogás, szorongási érzés, rohamokban fellépő görcsös nehéz lélegzés (asthma), sőt aggasztó és ijesztő szivszorulás. A szabálytalan szívműködés nagy mértékben hozzájárul az érelmeszedés ki­fejlődéséhez. A sok dohányzástól jelentékenyen emelkedik a vérnyomás. Az idült nikotinmérgezés egyéb tünetei közül figyelemre méltó a lesoványodás, étvágytalanság, gyomorégés, gyakori hányás, szorulás és látási zavar.

Mind­ezen bajok megelőzhetők a dohányzás korlátozása - és a következő óvórend­szabályok megtartása által: Csakis nyitott ablak mellett szabad dohányozni. A dohányfüstöt sohasem szabad lenyelni. A pipának hosszú legyen a szára és a szárat is, pipát is naponta ki kell tisztogatni. A szivart szipkából kell szívni. Legjobb a papirszipka, mert olcsóságánál fogva minden szivarhoz frisset lehet venni és a piszkosat el lehet vetni. Helytelenül cselekszik, aki a már egyszer használt szipkát zsebébe rakja, hogy majd később újra hasz­nálhassa. A szivar végéből akkora darabot kell elvágni, hogy jól szeleljen és nem szabad a szivart egészen a legvégéig elszívni, mert a végén gyűlik össze a legtöbb nikotin.”

(Az Egészség Enciklopédiája - Dr. Bucsányi Gyula)