Hogyan hosszabbítsuk meg életünket? (Hosszú életű emberek)
„Ha a tudomány továbbra is ilyen irányban halad, akkor csakugyan valóra fog válni Flourensnek az a véleménye, hogy az embernek ötször annyi ideig kellene élnie, mint amennyi ideig tart a teljes kifejlődése. Ilyenformán az ember élettartama száz vagy százhúsz évben volna megszabva. Egyébiránt pedig az ujabb statisztikai adatok hitelesen bizonyitják, hogy a javult higiénikus viszonyokkal kapcsolatosan az ember átlagos élettartama jelentékenyen megnagyobbodott és a századik életévet elért emberek száma nem is túlságosan ritka. Így például Bulgáriában minden ezredik emberre esik egy olyan, aki elérte vagy tul is haladta a századik életévet. Görögországban minden huszonötezer lakosra esik egy olyan ember, aki meghaladta a századik évet. Mecsnikoff szerint a rendkívüli élettartamnak igen érdekes példáját szolgáltatta Magyarország, ahol egy Zortay Péter nevü ember, aki 1539-ben született, 1724-ben halt meg.
Hufeland szerint a krétai Epimenides 157 évig élt. Isocrates, aki mértékletes és emberséges ember volt, 98 esztendőt számlált életében. Diogenes 90, Zeno pedig 100 esztendős korában halt meg. Plató 89 esztendeig élt. Az ókori Görögországban éppenséggel nem volt ritka a magaskoru ember, aminek oka első sorban az volt, hogy: <
Már az eddig mondottakból is kitűnik, hogy milyen téves az avatatlanoknak az a nagyon elterjedt nézete, hogy aki nyolcvan vagy éppenséggel nyolcvanöt évet élt, már elérte az emberi kornak legvégsőbb határát, tehát az életnek természetes határát. Ez nem felel meg a valóságnak, mert az igazság az, hogy az ember kedvező körülmények között ennél jóval hosszabb ideig is elélhet. A kedvező körülmények pedig itt elsősorban az ősöktől öröklött szervezet tulajdanságaira és életképességére vonatkoznak. De nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ezt az életképességet helytelen életmóddal meg lehet csökkenteni, célszerű életviszonyokkal pedig aránylag nagymértékben meg lehet növelni.
A hosszú életnek igen fontos feltétele a mértékletesség és az egyszerű életmód. Augustus császár harmincéves korában olyan súlyos beteg volt, hogy már semmi reménységet sem fűztek életbenmaradásához. Egyszerű életmódja mégis annyira megjavította állapotát, hogy csak 76 éves korában halt meg. Fel is jegyezte róla a krónika, hogy: «Az életbe mértékletes volt és igen együgyű ételekkel élt és ha nem éhezett, éppen semmit sem ett.»
Ismeretes, hogy Thomas Parr 152 éves és kilenc hónapos korában halt meg. Egyszerű, szegény parasztember volt, aki egész életét kemény munkában töltötte. Majdnem mindig a szabad levegőn tartózkodott, életmódja pedig a lehető legegyszerűbb volt és jóformán alig evett egyebet, mint sajtot, tejet és száraz kenyeret. Százhuszéves korában másodszor is megházasodott és feleségül vett egy özvegyasszonyt, akivel kölcsönösen megelégedett házasságban élt. Halála előtt egy évvel az angol király Londonba vitette. Itt azonban a szabad levegőnek a hiánya, mindenekfölött pedig a szokatlan életmód és a táplálkozásában beállott változás csakhamar megölte az öreget, aki értelmi képességét mindvégig jól megőrizte. Az öreg Parr élete oly rendkívüli volt, hogy fölboncolását és szerveinek megvizsgálását a nagy tudományáról világhírű William Harvey - vérkeringés felfedezője - végezte. A boncjegyzőkönyv adatai szerint semmiféle szervi baja nem volt, borda-porcogói még nem voltak elcsontosodva, hanem oly rugalmasak voltak, mintha még egészen fiatalember lett volna. Minden valószínűség szerint az ölte meg, hogy Londonban jóformán agyonetették. Hiszen rég megállapított igazság, hogy a bőséges táplálkozás sokkal több embert vitt már időnek-előtte korai sirba, mint a nélkülözés és koplalás. Ez a megállapítás természetesen nem azt jelenti, hogy az ember éhezzék, vagy a feltétlenül szükségesnél kevesebbet egyék, mert hiszen aki koplal, annak meggyengül az ellentálló ereje és szervezete fogékonnyá lesz mindenféle megebetegedés - és főképpen a fertőző betegségek és ezek között elsősorban a gümőkór iránt.”
(Az Egészség Enciklopédiája – Dr. Bucsányi Gyula)