• Babakuckó
        kranki blogja

        Kirándulás a bánki tóhoz

         

        Végre elérkezett az a hét, amit én már nagyon vártam. Kikapcsolódunk hármasban (+a Pocaklakó).

        Három napot mertem bevállalni, nem tudtam, Tomcsi hogy reagál az idegen helyre, hogyan fog aludni.(és Mi?)

        Csomagolás: sporttáska, kistáska, még egy táska, utazóágy, kajástáska, egy nagy táska játék,(gyors telefon: szükség esetén fűtés megoldható-e, vagy vigyünk olajradiátort? És kiskád? Etetőszék van-e?)

        Szerencsére ezek vannak, nem kell vinnünk...........

        Apa (a férjem) meglátta, kicsit lehidalt, azt hitte költözünk! De hisz csak 3 nap!!!!

        Aki szintén anyuka, szerintem átérzi a helyzetet....muszáj,mert kell sok váltóruha, melegcucc, rövidnadrág, kispóló, stb.....

        Tomcsi reggel fél 8-8 körül szokott felébredni, ezen a napon, mintha érezte volna 7 órakor már fent "kukorékolt". Gyors reggeli és indulááás!

        A bánki tó Debrecentől 2 órányira van, de a gépkocsi monoton hangja álomba ringatta Tomcsit. Akkor kelt fel, mikor megálltunk egy csárdánál ebédelni.

        A szállás egy patinás hotelben, közvetlenül a vízparton található. Gyönyörű napfényes időnk volt. A szoba elfoglalása után rögtön késztetést éreztünk felmérni a terepet.

        Tomcsi kora ellenére még most kezd magában lépegetni: kettőnk kezét fogva körbesétáltuk a nagy tavat, bámultuk a kiskacsákat. Mi pedig apával bőszen hangoztattuk: HÁP-HÁP.(ilyenkor nincs nálam KUKI, pedig nélküle nem nagyon indulunk el még sétálni sem).

        A kis kerti tóban megcsodáltuk az aranyhalakat, ahol a kisfiam magától elkezdett "pipálni", azaz utánozni a halat. Komolyan, a szememből még a könny is kicsordult....

        Utána letettük a fűbe, az idén - és életében először- négykézláb bátortalan lépéseket, tapogatásokat láthattunk. Majd bepisiltünk rajta.....még jó,hogy vittünk kamerát....milyen nagy poén lesz majd 20 év múlva, ha jön a kis barátnő(menyjelölt),és én büszkén már nemcsak fényképen, hanem élő képen is megmutathatom az én kicsi kis fiacskámat.

        A vacsora is érdekesre, és hangosra sikeredett. Megrendeltük a kajcsit, Tomcsinak is gyermekmenüt, aminek nagy része a járólapon landolt.(mert jó viccnek tűnt a szomszéd asztalnál ülőknek, a kisfiam pedig szolgáltatta az előadást, hangos sikoltozások közepette).

        Estére annyira elfáradt, hogy már a kiskádban majdnem elaludt. Megitta a tejcsijét, és álomba merült........

        Egészen addig, míg apa be nem kapcsolta a TV-t! Ekkor felpattant az utazóágyban, szemét sarkig kinyitotta,és nagyokat pislogott felénk. 

        Ugyanis sem ő, sem mi nem voltunk-vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy egy szobában alszunk!!! (régen ezt hogy oldották meg?)

        Hát, ne tudjátok meg....TV kikapcs., Tomcsit visszaaltattam és apával suttogva barkhobát játszottunk!!!!

        Milyen romantikus.., második házassági évfordulónk alkalmából!!!

        Mindezek ellenére nagyon jól teltek a nappalok és az éjszakáink is. Sajnos túl gyorsan is vége lett!!!!

        Ha ezt így tudom, jöhettünk volna egy hétre is.

        Megbeszéltük, hogy jövőre még izgalmasabb lesz 2 gyerekkel.....De akkor már csak apartmanos helyre megyünk!!

        Teljes szivemből kívánom, hogy Ti is éljetek át ilyen, vagy ehhez hasonló a fantasztikus napokat, éjeket, mint MI!

        Ezzel ez a sztori véget ért, de az idén, még a hugi születése előtt lesz kirándulás, melyről szintén beszámolok.

        Legyetek jók addig is!

         


      • Blog leírása

        Élet egy apró gyermekkel és egy pocaklakóval... :-)
        Látogatás: 37910 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés