Kínlódás

Ezt csinálom mostanában.

Kínlódok. Milyen hülye szó.

Most is kórházban vagyok (hol máshol?), cukorbeteg lettem a szteroidtól, és most éppen a diabetológián fekszem egy hete.
A cukrom 30 körül mozgott folyamatosan, amikor bekerültem múlt héten, de most már alakul, 14-nél ma már nem ment feljebb. Inzulinoznom kell magam mostantól. A hír az az, hogy ha csökkentik a szteroidot, akkor ez is elmúlik.

A kóros vérszegénység miatt még májusban kaptam ismét vért. Akkor döntötték el a dokik, hogy meg kell csinálni mégis a csontvelőbiopsziát.
Rettenetesen be voltam szarva, tudtam mi vár rám, már kétszer túlestem ezen, és egyik sem volt jó élmény. Rohadtul fáj, bár nem tart sokáig.
Egy hete, szerda reggel kellett bemennem a haematológiára, ahol elvégezték ezt a kis "vizsgálatot"
Előre leszögeztem, hogy a legbivalyerősebb nyugtatót kérem, amit csak tudnak adni. Kaptam is egy infúziót, amitől állítólag totál ki kellett volna feküdnöm, de akkor úgy éreztem, nem hat semmit, utólag meg alig emlékszem valamire... Érdekes érzés.
Szinte jobban fájt az érzéstelenítő injekció, mint ahogy fúrták ki a csontomat. Mire elkezdtem volna szenvedni, már vége is volt. Ez a doktornő érdeme is persze, mert gyors volt, mint az olajozott villám.Fél órát még feküdtem ott, aztán irány a másik kórház, ahol most is vagyok.
Így most már Pécs minden kórházát bejártam.

Hogy ne legyen annyira egyszerű, és még véletlenül se érezzem jól magam, ahogy innen kijutottam, tárt karokkal várnak az immunológián, ahol a következő ciklo kezelést élvezhetem.

Na jó, most minden sötéten látok a közelmúlt eseményei miatt, de most kezdik majd csökkenteni a szteroidot, illetve a véreredményeim egyre jobbak. A szteroiddal együtt búcsút mondhatok a mellékhatásoknak is.

Brühühü, ne nyavalyogj már!