Extrém sportolók társadalombiztosítása

Számos szakmai és egyéni vélemény jelent meg az elmúlt időszakban azzal a törvénnyel kapcsolatban, amely egyes extrém sportolóktól megvonja az egészségügyi ellátás társadalombiztosítási finanszírozását. Az érintett sportágakat szervezett formában űző sportolók úgy vélik, hogy a törvény azon túl, hogy rendkívül pontatlan, hátrányosan megkülönbözteti őket, és sérti az alkotmányos jogaikat.

A 1997. évi LXXXIII. törvény 18. §-a (6) bekezdésének e) pontja alkalmazásában különösen veszélyes (extrém) sportnak, szórakoztató-szabadidős tevékenységnek minősül: vízisízés, jet-ski, vadvízi evezés, hegy- és sziklamászás az V. foktól, magashegyi expedíció, barlangászat, bázisugrás, mélybe ugrás (bungee jumping), falmászás, roncsautó (auto-crash) sport, rally, hőlégballonozás, félkezes és nyílttengeri vitorlázás, sárkányrepülés, ejtőernyőzés, paplanernyőzés, műrepülés.

A szabályozás 2007-es bevezetése óta, ha egy sportoló a felsorolt sporttevékenységek valamelyikének gyakorlása közben szenved balesetet, nem jár neki gyógyszerár-támogatás, gyógyászati segédeszközök árához nyújtott támogatás és utazási költségtérítés sem. A sürgős szükség körébe tartozó, életet veszélyeztető állapotok és betegségek miatt elvégzett beavatkozások kiadásait - mint az amputációt vagy a nyílt törést – viszont finanszírozza az Egészségügyi Alap. Az, hogy mi tartozik konkrétan ebbe a kategóriába, az 52/2006. (XII.28.) EüM rendeletben olvasható.

Rólam, nélkülem?

Az egyes sportszövetségek nehezményezték, hogy a törvény előkészítése során nem kaptak tájékoztatást, nem vették fel velük a kapcsolatot, és nem kértek a szakmai segítségükből sem. A hatóságok felé utólag számos kérdést tettek fel. Ami leginkább érdekelte - és ma is érdekli - az embereket, hogy milyen szempont alapján hozták létre azoknak a sporttevékenységeknek a csoportját, amelyek a rendeletben extrém kategóriába kerültek. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szerint az ilyen sportot űző személyeknél sokkal nagyobb a sérülés veszélye, mint más esetekben. Az említett sportágak képviselői szerint viszont köreikben éves szinten csak elenyésző számban fordulnak elő balesetek. Ha ez lett volna a besorolás irányelve, a listán olyan sporttevékenységeknek kellene szerepelniük, mint a kosárlabda vagy a síelés. A KSH adatai szerint hazánkban a 2011. év első két negyedévében a személysérüléssel járó közúti balesetek 11 százalékáért a biciklisták felelősek, ennek ellenére a kerékpározás például nem szerepel a törvény által megnevezett sportok között.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy pontos statisztikát sem a sportszövetségek, sem az egészségügyi intézmények nem vezetnek arról, hogy az ellátást igénylő sérülések milyen sporttevékenységek közben következtek be. Fazekas Péter, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség alelnöke, a 2007. január 11-én e témával kapcsolatban tartott megbeszélésen kihangsúlyozta, hogy az előzetes felmérések elkészítése a kormány feladata lett volna.

Rendkívüli élményt nyújt vagy különösen veszélyes?

Sokan sérelmezték az extrém jelzőt, amelyet a hivatalos szervek különösen veszélyes értelemben használtak. Kifogásolták, hogy a jogalkotók felülírhatják egy kifejezés jelentését, amely az Idegen szavak és kifejezések szótárában így szerepel:

extrém lat 1. szélső, szélsőségesen túlzó (irány); szertelen (viselkedés) 2. rendkívüli, végtelen nagy

Dr. Felkai Péter a biztositas.hu oldalon közzétett közleményében azt nyilatkozta, hogy az orvostanban sem használják az extrém sport elnevezést, helyette a rekreációs, a szabadidősport szavakat alkalmazzák. Véleménye szerint „minden sport „extrém”, ha nem kellő felkészültséggel, beteg vagy edzetlen ember felelőtlenül űzi azt.”

Fazekas Péter tett egy olyan javaslatot, hogy a Nemzeti Sportszövetség tagjaira, illetve azokra a sportolókra, akik szövetségben tevékenykednek, ne vonatkozzon az „extrém” minősítés, csak azokra, akik szervezetlen formában sportolnak. Hasonlóan gondolkodott Kiss György, a Vörös Meteor Ejtőernyős Sportklub elnöke is, aki kiemelte, hogy náluk a sporttevékenység folytatásához szigorú egészségügyi követelményeknek kell megfelelni, kötelező biztosítással és mindenhez hatósági engedéllyel kell rendelkezni. Magyarországon évente kb. 50.000 ugrást hajtanak végre, de a balesetek száma nem éri el a tízet sem. Ezen információk fényében valóban indokolatlannak tűnik az ejtőernyőzés különösen veszélyes besorolása.

Leél-Őssy Szabolcs geológus, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnöke szintén felháborítónak tartja a törvény pontatlan megfogalmazását. Levélben tájékoztatta az egészségügyi minisztert, hogy a barlangászat kifejezés gyűjtőfogalomként való használata helytelen. A barlangászat nemcsak szórakozás céljából űzött elfoglaltság, hanem számos olyan területe van, amely a közösség érdekeit szolgálja. Ilyen például a barlangok kutatása, feltárása, tudományos vizsgálata vagy gyógyászati célú hasznosítása. Mivel a barlangok kizárólag állami tulajdonban lévő természeti képződmények, így a bennük folytatott tevékenységek az állami hivatalok engedélyezéséhez kötöttek. Hazai barlangokban halálos kimenetelű baleset 36 éve fordult elő utoljára, és évente maximum két-három végtagtörés jellemző, annak ellenére, hogy terápiás céllal látássérült, végtaghiányos, művégtaggal élő, illetve mozgássérült embereknek is tartanak barlangtúrákat. Jogosnak tűnik a kérdés: miért különösen veszélyes a szervezett formában végzett barlangászat?

Hátrányos megkülönböztetés és az alkotmányos jogok megsértése?

Akadtak olyanok is, akik nem értették, hogy miért zúgolódnak a sportolók, hiszen a fizetési kötelezettség könnyen elkerülhető, ha a sérült eltitkolja a baleset körülményeit. Ez egyrészt komoly erkölcsi, etikai kérdéseket vet fel, másrészt pedig, ha a sporttevékenységet szervezett formában végzik, a baleseteket pontosan jegyzőkönyvezik, és kivizsgálják.

Erőss Zsolt és Kollár Lajos hegymászók a törvény hátrányosan megkülönböztető jellegére hívták fel a figyelmet, és annak hatályon kívül helyezése mellett érveltek. A Magyar Nemzetnek azt nyilatkozták, hogy bizonyos sportágak ilyen jellegű büntetése csak abban az esetben lehetne indokolt, ha egyéb tevékenységek egészségkárosító kockázatát is felmérnék, és ennek megfelelően megadóztatnák azokat. Méhész Sándor (Honvéd Sportrepülő Egyesület) szintén a törvény diszkriminatív jellegét kifogásolta. A légiközlekedési szabályok ugyanis miden repülős sportra vonatkoznak, de az új törvény konkrét indoklás nélkül kiragad közülük néhányat.

Hozzájuk hasonlóan számos szervezet képviselői nyilatkoztak úgy, hogy amíg a valóban egészségkárosító tevékenységek - dohányzás, alkoholizmus, drogozás stb., amelyek jelentősen növelik az egészségügyi kiadásokat -, valamint a statisztikailag bizonyítottan több sérüléssel járó sportágak nem szerepelnek a listán, a törvényt alkotmányellenesnek tartják. Miért fizetne többet egy társadalombiztosítással rendelkező, a járulékokat folyamatosan fizető állampolgár csak azért, mert nem a teremfoci érdekli – ami egyébként az egyik legtöbb sérüléssel járó sportág -, hanem a „paplanernyőzés”, ami valójában nem is létező kategória. A törvény által használt terminus valószínűleg a siklóernyőzésre utalna, de a paplanernyő az ejtőernyő légcellás változata, és nem azonos a siklóernyővel. A helytelen szóhasználat miatt nem egyértelmű, hogy a jogszabály ebben a formában vonatkozik-e a siklóernyőzőkre.

Miután a törvény hátrányosan megkülönböztető és alkotmányellenes jellegére többen panaszkodtak, az ombudsman is vizsgálatot folytatott, melynek eredményeként Prof. Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, jelentésében az alábbi következtetésekre jutott: „Mindezek alapján megállapítom, hogy a jelen pillanatban, a különösen veszélyes, extrém sporttá minősítés objektív, szakmai érvekkel alátámasztható és kiszámítható besorolási rendszerének hiánya miatt fennálló jogi helyzet sérti a jogbiztonság követelményét. A szabályozási hiányosság alkalmas arra, hogy – éppen önkényessége miatt – a listán szereplő hobbi sporttevékenységek folytatóit az egészségbiztosítás területén indokolatlanul hátrányosabb helyzetbe hozza, így pedig az egyenlő bánásmód alkotmányos követelményével összefüggő visszásságot, a jogsérelem közvetlen veszélyét okozza.”

Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt

Biztonsági tippek a hidegben futáshoz 10 téli sport-tipp asztmásoknak Téli sportsérülések megelőzése ? általános információk Pihentessük vagy mozgassuk fájós térdünket? A magassarkú cipő hátrányai A jó edzés titkai Ínszalagszakadás A csontok, porcok és ízületek daganatai Az oszteoartrózis és tünetei A térdsérülések fajtái és kezelésük Spinning Sport és az ízületek védelme A futás hatása a szervezetre Az úszás hatása a szervezetre Mozgásszervi betegségek aloldal a WEBBetegen

A biztosítók szemével

A törvény hatályba lépése óta a biztosítók kidolgozták az extrém sportokra vonatkozó biztosítások változatait, amelyeket egyre többen igényelnek. A statisztikák arra is rámutatnak, hogy a téli sportot kedvelők nagyobb számban kötnek extrémsport biztosítást, mint a nyári sportot űzők, pedig egy lehetséges baleset esetén az orvosi ellátás akár ugyanannyiba is kerülhet.

Oláh Attila, a Magyar Biztosítók Szövetségének tagozatvezetője azt nyilatkozta, hogy mivel eddig húsz alkalommal sem fordult elő, hogy a balesetet szenvedett sportoló maga fizette volna az ellátásának költségeit, ezért a szabályozás érvénytelenítése nem járna jelentős anyagi kieséssel az állam költségvetése szempontjából. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium azonban megkeresésünkre azt reagálta, hogy a társadalombiztosítás rendszerétől csak ésszerű határokon belül várható el a többlet-felelősség és a többletköltségek vállalása.

(WEBBeteg - Piroskáné Hajdu Petra)