A csontok, porcok és ízületek daganatai

A csonttumorok inkább gyermek-, és fiatal felnőttkorban fordulnak elő. Az egyetlen gyógyulást hozó kezelési módja a sebészi beavatkozás, amely gyakran végtag amputációval is végződhet. Éppen ezért fontos a betegség korai stádiumában való diagnosztizálása.

A csonttumorok az összes daganatoknak mindössze 0,5-1 százalékát teszik ki. Gyermekkorban rendszerint elsődleges csontdaganatok keletkeznek; az egyéb daganatok csontáttétei ritkák.

Ezzel szemben felnőttekben a csontáttétek sokkalta gyakoribbak, mint a primer csontdaganatok.
A csontdaganatok többsége igen rosszindulatú, ezért csak megfelelően radikális sebészi beavatkozás mentheti meg a beteg életét, amely sajnos még napjainkban is sokszor csonkoló műtétet jelent. A végtag megtartásának lehetősége és a beteg túlélési esélyei a daganat minél korábbi felismerésén múlik.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Ebben nagyon fontos mind az, hogy a beteg minél előbb orvoshoz forduljon, mind pedig az, hogy a beteggel először kapcsolatba kerülő orvos bizonyos tünetek és panaszok (esetleg laborvizsgálati eltérések) esetén gondoljon daganatra, és megfelelő időben ortopéd szakemberhez irányítsa a pácienst.

A tumorok, vagy a daganatszerű állapotok ritkán érintik az ízületeket, leginkább a velük szomszédos lágyrészek vagy csontok daganatainak ízületre való átterjedése észlelhető.

A csonttumorok tünetei

A betegek többsége tapintható duzzanat, fájdalom, esetenként mozgáskorlátozottság miatt fordul orvoshoz. Viszonylag gyakori - főként daganatszerű elváltozások és jóindulatú daganatok esetén -, hogy mellékleletként, például baleset miatti röntgenvizsgálatkor kerülnek felismerésre.

Előfordulhat, hogy az érintett csont minimális erőbehatásra bekövetkező törése (“patológiás törés") mutat rá a csontszövetet romboló és elvékonyító daganatos folyamatra.

Általánosságban elmondható, hogy a törzs, vagy a végtagok makacs, fokozódó, ismeretlen eredetű fájdalma esetén, különösen, ha duzzanat is tapintható, a daganat lehetőségét csak akkor szabad elvetni, ha bizonyítható, hogy a panaszokat más folyamat okozza. Amennyiben az ízületek is érintettek (elsődleges ízületi tumor vagy csontdaganat átterjedése révén), úgy ízületi mozgáskorlátozottság tapasztalható.

Milyen vizsgálatokra számíthat?

Amennyiben a klinikai tünetek és a fizikális vizsgálat felveti a daganat lehetőségét, az orvos laboratóriumi vizsgálatokat kérhet (vérkép, CRP, csontanyagcsere laboratóriumi mutatói, stb.), és szinte minden esetben igénybe vesz képalkotó vizsgálatokat (az érintett csont kétirányú röntgenfelvétele, és szükség esetén CT, MR).

További, részben funkcionális vizsgálatokkal láthatóvá tehető az érintett csont anyagcseréje (izotópos csontvizsgálatok). A daganat távoli áttéteinek kimutatása, illetve kizárása céljából további képalkotó vizsgálatokat (pl.: mellkas CT, pozitron emissziós tomográfia) célszerű lehet elvégezni.

A radiológiai vizsgálatok segítségével a daganat pontos helye meghatározható. A vizsgálatok bizonyos jelei alapján a jó- és rosszindulatú elváltozások is megkülönböztethetők, illetve néhány daganatféleség jellegzetes radiológiai megjelenése alapján nagy valószínűséggel bizonyítható.

A daganatok pontos típusát csak biopsziával tudják megállapítani.

A csonttumorok kórszövettani felismerése azonban nehéz, és csak a daganat jellegzetes részéből nyert, elegendően nagy szövetminta vizsgálatával lehetséges. A nyílt, műtéti biopszia előnyösebb, bár egyes helyeken és esetekben lehetséges a kisebb megterhelést jelentő tűbiopszia is.

Napjainkban az egyik lehetséges módszer, az úgynevezett “fagyasztott metszet", mellyel a tumorok jelentős részében, akár 30 perc alatt megállapítható a pontos diagnózis. Ez lehetővé teszi, hogy a beteget csak egyszer operálják, ugyanis műtét közben már rendelkezésre áll a sebész számára a daganat pontos szövettani típusa, és ennek ismeretében végezheti a daganat eltávolítását (a korábbi gyakorlat az volt, hogy két műtétet végeztek; az elsőt a biopsziához, a másodikat - a diagnózis ismeretében - a daganat megfelelő eltávolításához).

A csonttumorok kezelése

A csontdaganatok egyetlen gyógyulást hozó kezelési módja a sebészi beavatkozás. Ennek jellegét számos tényező határozza meg: a beteg életkora, általános állapota, a daganat elhelyezkedése, és legfőként a daganat sebészi stádiuma. A stádium meghatározása során a daganat szövettani típusát, a csonthoz képesti elhelyezkedését, a nyirokcsomók érintettségét és a daganatáttét meglétét vagy hiányát veszik figyelembe.

A stádiumtól függően a beavatkozás terjedhet az éppen szükségestől (a tumoros góc kikaparása) a teljes radikalitásig (végtagamputáció).

Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt

A csoki árt a csontoknak? A csontritkulás ellen is jó a magyar ásványvíz A csontritkulás kezelési lehetőségei A csontritkulás okai és rizikófaktorai Csontvelőgyulladás Hogyan hat a teafogyasztás a csontokra? A csonttörések ellátása

Ma már a hatásos kemoterápia (és Ewing-szarkóma esetén radioterápia) birtokában igyekeznek végtagmegtartó műtéteket tervezni. A megfelelő kozmetikai és funkcionális eredmény eléréséhez fontos, hogy a műtéti csontdefektusokat rekonstruálják. A legjobb eredményt a saját csont adja, melynek az eredeti érellátását megtartják (általában a szárkapocscsontból, illetve a medencelapátból veszik).

Lehetőség van továbbá csontbankból származó csont beültetésére, illetve saját, vagy idegen csontőrlemény alkalmazására is. Néhány tumorféleség esetén (pl.: Ewing-szarkóma, oszteoszarkóma) lehetőség van a műtét előtt, illetve a műtét után kemoterápiát adni. Ilyenkor általában adriamycint és metothrexátot alkalmaznak. A csonttumorok közül kizárólag a Ewing-szarkóma esetén alkalmaznak besugárzást.

(WEBBeteg -Dr. Horváth Balázs)