• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Hogyan kell a beteg embert táplálni - VI. Cukorbetegek étrendje

           "A cukorbetegségnél különösen fontos az előirt étkezési mód szigorú betartása. A mai orvostudomány a cukorbetegség gyógykezelésében a legnagyobb fontosságúnak tartja a beteg étkezésének qualitativ és quantitativ szabályozását. Ennél a betegségnél sok beteg életének sorsát az dönti el, hogy mennyire tudja orvosának rendelkezéseit okossággal, energiával, különböző körülmények között is lelkiismeretesen betartani. Hogy az orvos előírását a beteg ne csak a gyógyintézetben, hanem odahaza is jól betarthassa, meg kell tanulnunk a cukorbeteg-diétára vonatkozó néhány különleges szabályt.

        Általánosságban véve a cukorbetegnek nem szabad tetszésszerínti mennyiségben fogyasztani az olyan ételeket, amelyek cukrosak, lisztet vagy keményítőt tartalmaznak. Másrészt ujabb orvosi tapassztalataink alapján a cukorbetegnek általában véve nem tanácsos sem sok hust, sem nagyon sok zsiros ételt fogyasztania.

        A természet a következő ételekbe adott cukrot: A tej: 2 dl. tejben (egy pohár) kb. 8-9 gr. vagyis kb. 2 kockacukor van.
        Gyümölcs: A legtöbb cukor van a szőlőben, dinnyében, továbbá az almában, körtében stb. (cukortartalmuk kb. 5-10%).
        Főzelék: A főzelékek közül édes a sárgarépa, zöldborsó, kalarábé. Cukor van a mézben is.

        Természetesen tilos bármely ételbe cukrot tenni és ezért a cukorbetegeknél édesités végett édesizü, de nem cukortartalmú anyagokat használunk. Ilyen a sacharin nevü anyag, melyet a csúnya fekete kőszénkátrányból állítanak elő. Ez 440-szer édesebb a cukornál s a cukorral semmiféle vegyi rokonságban nincsen. Egyes fajtákat crystallosenak hivnak. Akár crystallose-t, akár sacharin-t (kaphatók az orvos rendelésére a gyógyszertárakban) használjunk az ételek édesitésére, legjobb belőlük egy kis vizben kevés mennyiséget feloldani és evvel lehetőleg a kész ételeket édesíteni, mert a főzés-sütés a sacharinból egy kellemetlen mellékizt vált ki.

        Az emberi és az állati szervezetnek voltaképpen bizonyos mennyiségű cukorra szüksége van. Az ember vérében mindig kell, hogy kis mennyiségben cukor legyen. Ezért ha bármilyen lisztes anyagot eszünk, a lisztnek keményitőtartalmát az emésztés alkalmával átalakítjuk cukorrá. Ezt a cukrot beleinkben felszívjuk, és igy kerül a szükséges cukormennyiség a vérbe.

        A dolgozó szervezet ezt a vérben lévő cukrot állandó erőforrásul - mint a kályhában a szenet tüzelőanyagul - használja fel, de az emésztést végző szerveinkből folyton ujabb és ujabb cukorkvantumok szivódnak fel. Az egészséges szervezet ezt az u. n. cukor-anyagcserét nagyszerűen tudja szabályozni. A cukorbetegnél sajnos ez a szabályozás meg van zavarva, és ezért a cukorbetegeknek csak annyi lisztes anyagot szabad bevennie, mint amennyit kezelőorvosa gondos vizsgálat alapján megenged.

        Vizsgálatokkal megállapítjuk, hogy betegünk mennyi lisztesanyagot és naponta milyen elosztásban tür jól el. Ezt a vizsgálatot nevezik toleranciás megállapításnak, amellyel tulajdonképen a szervezet cukorbiróképességét vizsgáljuk meg.

        Ezt a vizsgálatot legjobban arra berendezett gyógyintézetekben lehet keresztülvinni; 8—10 nap alatt meg lehet állapítani, hogy valamelyes lisztes anyagból, annak keményitőtartalmából a szervezet mennyit tud helyesen felhasználni, tehát a beteg mennyit fogyaszthat el ilyen anyagokat tartalmazó táplálékokból."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)

        Ezek is érdekelhetik Önt:

        Cukorbetegség (diabétesz)>>

        Diétás szabályok cukorbetegség esetén>>

        Diéta cukorbetegség esetén>>

        Az omega-3 zsírsavak szerepe a cukorbetegek étrendjében>>

        Diabulémia - A cukorbetegek táplálkozási zavara>>