• Évszázados tanácsok
        WEBBeteg blogja

        Szépségápolás - A haj ápolása 4. rész

        Hajfestés

           "Tévedés volna azt hinni, hogy a hajfestést csak a modern kultúrember találta ki. Ismerték már évezredek előtt is. Az egyiptomi ókori sírokban talált arcképek, kozmetikai célokra szolgáló tárgyak és eszközök mind azt bizonyítják, hogy a hajviselet tekintetében az egyiptomi nők éppen ugy hódoltak a divat változatos szeszélyeinek, mint a miai kor leányai, nemcsak, hogy bekenték a hajukat illatos olajjal, hanem még meg is festették.

        Az 1874-ik évben Luxorban felfedezett, körülbelül 3500 éves Ebers-féle papyrus egészen kimerítően és részletesen foglalkozik a haj ápolásának és az ősz haj eltávolításának kérdésével.

        Az egyiptomi nők annak a tudatában, hogy a férfiak meghódításában leghatalmasabb fegyverük a szépségük, minden lehető eszközt felhasználtak a szépségápolás művészetének tökéletesítéséhez. Nemcsak a körmüket fes­tették hennával narancsvörös színűre, hanem a szemöldöküket és szempil­lájukat is megfestették, hogy szemrésük nagyobbnak, szemük pedig ragyo­góbbnak és csillogóbbnak lássék. Erre a célra fekete festék szolgált. Hajuk festésére mindig szembetűnő festéket használtak, hogy a férfiak figyelmét minél inkább magukra irányítsák. De nemcsak festették a hajukat, hanem fekete- és kékszinü parókát is hordtak. A Sesoshis idejéből való múmiákon találtak is ilyen parókákat teljesen uj állapotban. A hagyomány szerint a szokásos hajfestőszerek leirását Scheschnek köszönhetjük, aki anyósa volt Egyiptom első királyának.

        A régi zsidók előtt sem volt ismeretlen a hajfestés művészete. Bár rab­szolgasorban éltek a fáraók birodalmában, asszonyaik mégis hamar megta­nulták az egyiptomi nőktől, hogy a testi szépség a legbiztosabb eszköz a fér­fiak lebilincselésére. Kendőzték is magukat csak ugy, mint az egyiptomi nők, sőt a férjes nők még parókát is hordtak, nehogy idegen ember szeme is megláthassa dús fürtjeiket és gyönyörködhessék bennök.

        A perzsák szerint a nő akkor legszebb, ha fejét dús és fekete fürtök ékesítik. Éppen ezért hajuk festésére a hennát használták egy indigó­növényből készült porral.

        Ugy a görögök, mint a rómaiak a festett hajat a női szépség igen fontos kiegészítőjének tartották.

        A római nők hajukat legtöbbször a zöld dió héjának a levével, vagy pedig ecetsavas ólommal festették. De minden addig használt hajfestőszer egy csapásra elvesztette jelentőségét, mikor a daliás római férfiak meglátták a ,,dacos, kékszemű, vörösbarna hajú, hatalmas termetű" germán leányokat. Boldogan vitték őket Rómába. A feketehajú, sötétbarna arcú római nők lelkét megszállta a féltékenység és minden lehető módot fel akartak hasz­nálni arra, hogy ők is szőkék lehessenek és el ne veszítsék a római férfiak fölött való hatalmukat. Az elfogott germán leányoknak levágták a haját és parókát készítettek maguknak. Ez a magyarázata annak is, hogy Július Caesar miért nyíratta le a kezébe került gall leányoknak a természettől szőke és mesterségesen is megszőkitett haját. Bár a gallok ezt az eljárást magukra nézve mélyen lealázónak találták, kétségtelen, hogy Július Caesar igen jól jövedelmező üzletet csinált vele.

        Századok hosszú során, keresztül divatos maradt a szőke haj és a renaissance nagy. festőművészei a szépség ideálját mindig szőke fürtökkel festették.

        Közvetlenül a világháború kitörése előtt ugy látszott, mintha a hajszín tekintetében uj divat indulna hódító útjára. A társaságbeli nők nyilvános helyeken ibolyaszinüre, lángvörösre, sőt smaragdzöldre festett hajjal jelen­tek meg. Az öreg matrónák megbotránkoztak ezen a hóbortosnak látszó divaton, de a férfiaknak nagyon tetszett, és mivel a divat utjai kiszámítha­tatlanok, ki tudja, hova fejlődött volna ez a dolog, ha közbe nem jön a bor­zalmas háború, amely az emberek figyelmét egészen másfelé terelte.

        Bármilyen ujitást is hozzon azonban a divat, a szőke haj és ennek min­denféle árnyalata: a világos- és vörösesszőke, a hamvasszőke és a vöröses­sárga iránt való érdeklődés sohasem szűnik meg, mert a jól ápolt szőke hajnak ellenállhatatlan és varázslatos vonzó ereje van.

        A hajnak szőkére való festésére az 1878-ban felfedezett és Thiellay által forgalombahozott hydrogen-superoxidot használják, amely olyan jól bevált, hogy minden egyéb szőkitőszert kiszorított és fölöslegessé tett. Jel­lemző tulajdonsága, hogy a barna, vörös és fekete hajat vöröses-sárgára, vagy világos-szőkére festi. A megfelelő színárnyalat létrejötte a behatás idő­tartamától függ. Akinek már megvan a kellő gyakorlata, az mindig el­találja az éppen divatos árnyalatot. Átlag 15-20%-os oldatban kerül forga­lomba. Legjobb készitménynek a 30%-os oldatot tartják, amely perhydrol név alatt ismeretes a kereskedelmi forgalomban. Nagy előnye, hogy a bő­rön nem hagy foltot és a festést csak hosszabb idő elteltével kell megismé­telni. Aránylag ártalmatlan, de azért sohasem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy állandó használat esetén minden hajfestőszer kisebb-nagyobb mértékben megtámadja a hajat, törékennyé teszi és megrövidíti. Azok a hajfestőszerek, amelyekben fémsók vannak, nemcsak gyulladást okozhat­nak a fejbőrön, hanem főfájást és szemfájást is idézhetnek elő. Ólomtar­talmú festékek alkalmazása esetén gyakran találkozhatunk az ólommér­gezésnek jellegzetes tüneteivel, tehát rosszulléttel, hányással, székrekedés­sel, esetleg hasmenéssel, kólikával és nyálfolyással.

        Mióta a hajat hydrogen-superoxiddal is szőkitik, jóformán feledésbe merült a kálium-hypermanganikumnak és a kurkumának ezen célra való használata. Sokan az úgynevezett keleti hajfestéssel szőkitik hajukat. Ez a festés hennával történik, amely mindenféle szinü hajat narancsvörösre fest. A hajfestésnek ezt a módját azért nevezik ((keletinek)), mert főleg a törö­köknél és a perzsáknál van elterjedve, csakhogy ezek nem szőkítésre, ha­nem inkább sötétítésre használják. A férfiak szakállukat, a nők pedig haju­kat és szempillájukat festik hennával. A szempilla ezáltal hosszabbnak lát­szik, mint amilyen a valóságban, ami aztán különös bájt és érdekességet kölcsönöz az egész arckifejezésnek."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)