Szomorú történet

Ma nagyon hálátlan feladatom volt. Már tegnap írtam, hogy a lányom egy emlékhelyet csinált az elvesztett kisfiának azon a telken, amit most eladtunk. Ma át kellett mennem, hogy átköltöztessem máshová, mert a vevő megijedt, amikor meglátta. Nem volt valami szívderítő! Nagyon felzaklatott.
6 éve történt. A kislányom terhes lett. Nagy öröm volt, nem volt semmi probléma. Aztán a szülés előtt két héttel a szokásos uh-vizsgálaton így közölték a hírt: "Hát ez a baba meggondolta magát." Ez reggel 9-kor volt, utána nem foglalkoztak vele, csak váratták. Este 6-kor szülte meg a babát, bent voltam vele, láttam. Olyan volt, mintha csak aludna. Amikor megkérdeztem, mitől halt meg, nem tudták, csak annyit mondtak, hogy nagyon hosszú volt a köldökzsinór. Ezzel szemben a boncolási jegyzőkönyvben zavaros magzatvíz, foszló test szerepel(?!) Ha ma történne biztos, hogy perelnék. A lányom nem is láthatta, mert azt mondták neki, hogy nagyon csúnya látvány lesz. Talán ezért is nem tud tovább lépni. Aztán tavaly úgy gondolta, ha van hová kijárni emlékezni, akkor könnyebb lesz. Ezért csinálta ezt az emlékhelyet. Megpróbálom majd vele finoman közölni, de félek, meg fogja viselni.
Szóval, ma elég pocsék napom volt.