SZILVESZTERI UGRA-BUGRA

Nem tudom, van-e olyasmi szólás, hogy amilyen az újév első napja, olyan a folytatás, vagy ahogy érzed magad szilveszter éjjelén, úgy fogod érezni magad az év folyamán is. Ilyen vagy valami hasonló, mert jó lenne ez most nekem.

Felhasználhatnám önterápiámban, és mint egy győzelmi zászlót lobogtathatnám, hogy lám, minden esélyem megvan minden jóra. Merthogy a szilveszter egész jól sikereredett. Pedig semmi kedvem nem volt elmenni, a párom ismerősei körébe. Nem azért, mintha utálnám őket, semmi bajom velük, de alig ismerek valakit. Idegen vagyok köztük.Arról nem is szólva, hogy egy-egy mélypont után többmázsás vontató tud csak kimozdítani valamilyen irányba. Ilyenkor rühellek kimozdulni sündisznóállásomból,s tényleg , egy idő után pontosan olyannná válok, mint egy sündisznó. Összekupurodok, arra törekszem, hogy senki sem vegyen észre, bevackolom magam, miközben a befelé nővő tüskéim folyamatosan sebeket ejtenek rajtam. Szóval nem vagyok egyszerű eset.

El lehet képzelni, milyen nagy erőfeszítésembe került, hogy mégis összekanalaztam magam. Egyrészt azért, mert tartoztam ezzel a páromnak, másrészt azért, mert magasabb szellemi erőknek is adósa voltam. A józan ész mindenek felett álló parancsa ugyanis szintén erre ösztönzött. Hagyjam abba végre a nyűszítést, erőltessek magamra valami emberformát, és tegyek valamit azért, hogy a többiek közé mehessek.

Erőfeszítéseim nem voltak hiábavalóak, s mint egy jó ima, meghallgatásra találtak. Rögtönzött Hóhér-istenem megjutalmazott bátorságomért. Egészen jól éreztem magam, sokat táncoltam, és fogadok, hogy az egész bagázsban az égvilágon senkinek eszébe sem juthatott, hogy az a nő, aki egyébként olyan lelkesen ugra-bugrál a szoba közepén, pár perccel azelőtt még a démonjaival folytatott vérre menő küzdelmet.