Köszönöm, jól vagyok :)

Ma barátnőm megkérdezte, hogy vagyok. Ez nem amolyan angolos "how do you do?" kérdés volt, amire soha senki nem vár választ, ez konkrét volt. Aztán a munkahelyemről elugrottam a postára, ott összetalálkoztam egy másik kedves nőismerősömmel, és - mintha csak összebeszéltek volna - ő is rákérdezett hogylétemre.

Íme a válasz:
Köszönöm kérdésed, szerintem jól vagyok. Úgy értem, a vérnyomásom szerintem tök jó, de attól, amit doki mondott, még távol állok. Ő azt mondta, a vérnyomásnaplómban olyan értékeket szeretne látni, hogy 110/70/70. Hehe, ez viccesnek tűnik. Még életemben nem volt ennyi. (Napi 3* mérést kell regisztrálnom) Azt mondta, a 140/90-es határérték csak abban az esetben elfogadott, amikor még nincsenek maradandó elváltozások. Mikor már kialakult valami - még ha csak enyhe is - , akkor már az a cél, hogy a szívnek minél kevesebbet kelljen dolgoznia, ezért kell minél alacsonyabbnak lennie a vérnyomásnak is meg szívverésnek is. Jó irányba haladok, már egyre ritkábban fordulnak elő 140 fölötti értékek, meg a szívverés is inkább csak 80 körül van, de azért még doki "álmától" messze vagyok. Méghogy 70-es szívverés! A rosszullétek kivédése érdekében kerülöm a nehéz fizikai terhelést (bár mindet sajnos nem lehet), de drága jó férjem, meg az időjárás ki tud ütni.

Hát így vagyok mostanság, köszönöm - viszonylag - jól :))

(Csak el ne kiabáljam, mert ez a hülye idő most is nyomja a mellkasom...)