A kezdetek...

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet, de a megadatott kívánság életnek fája.”

25 éve élek egy méltatlan kapcsolatban. Hogy miért ez a sok év? És miért nem tettem ellene? Ide írhatom nyugodtan a sablonos szöveget: kezdetben még kicsik a gyerekek, aztán a közösen felvett lakás- és egyéb hitelek, aztán hol ez, hol az. Magyarázat mindig van. (Mentség nincs)

48 éves nő vagyok egy vidéki kisvárosban. A munkahely bizonytalan... Ha egyszer rászánnám magam, hogy megszüntessem ezt a méltatlan helyzetet - amilyen szerencsétlen tipus vagyok -, biztos másnap megszűnne a munkahelyem, aztán mit kezdenék magammal?

A gyengeség, a félelem ami még mindig itt tart. Pedig maradni is félek..

A hosszú évek alatt a kevéske jó mellett bőven jutott a rosszból. Édesanyám korai halála, az állandó pénztelenség, férjem önző, agresszív (és mostanában már italozó) életmódja, a gyerekekért való állandó aggódás, a napi rutin  --> szép lassan az egészség rovására ment minden. Én nem vagyok hangoskodó tipus, magamban tartom, forgatom, rágcsálom a sérelmeimet, nem tudok tőlük szabadulni.

Aztán egy napon magasvérnyomás, szívritmus gondok.

Ezekről fogok írni a későbbiekben.

Hozzászólások (2)