Amikor még "odakint" voltam(Gabi barátomnak, aki már nem depressziós, de én igen)

Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...

 

Árnyakkal vívtad harcaid

Feladtad önmagad

 

Radírral írták álmaid

Nem sok, mi megmaradt

 

Megjártad évek útjait

Mégsem éltél sosem

 

Bilincsbe zártad a vágyaid

Hátha szabad leszel?

 

Szállj el a képzelettel

Vágyaknak szárnyain

Engedd, hogy elragadjon a fantáziád

Törd át a létező falát

 

Nem baj, hogy az, amire gondolsz

Álom csupán

Az, amire gondolsz

Nincs is talán?

 

Nyisd ki az ábrándok ajtaját

Ha már nincsenek csodák

Nappallá válnak az éjszakák

Nem lesz vesztes csatád?

 

Találd ki újra a színeket

Fesd zöldre a kék eget J

 

Fordítva játszd le a filmeket-

Tán jobban élvezed

 

 

?nem tudom még

              milyen vagy te, milyen vagyok én

 s milyenek az emberek.

 

?nem tudom még

             merre visz célunk, utunk

s rátalálunk-e, mi elveszett.

 

?nem tudom még

             milyen a Végtelen-

elsuhanni időt s törvényt

nem ismerve

             az Örökkévalóság felé?

 

Rövid az életem, s az utam hosszú.

A Létbe gyalogolok.

Örvénylő lelkünkben ezer csillag ragyog

Csak hidd el, hogy a barátod vagyok?

Rosszat nem akarok neked?

                      Gyalogolj te is velem!

 

 

 

 

Hát ez voltam én évekkel ezelőtt...most az én álmaimat radírozta ki a Sors...

Lesz ez még jobb is(?):)))

Hozzászólások (1)