Kaktuszfüge és Erik,a menyasszony

-Kovácsné Kiss Erik!...Kovácsné Kiss Erik!!!Tegye fel a kezét Kovácsné Kiss Erik!...-Az idegenvezető hölgy szórakozott pillantásokkal nézett körbe  a zsúfolt buszon. Az sem zavarta, hogy az utasok-köztük mi is-egymásnak dőlve fuldokoltak a nevetéstől.-Hát ha nincsen itt...akkor talán induljunk...Halló!Halló!!-kopogtatta meg a mikrofont, majd a füléhez emelte, mintha mobil lenne.Akkor már végképp nem tudtuk hova tenni a dolgot...

-Nem azt mondta az előbb, hogy a buszon sem alkoholt fogyasztani, sem füvezni nem lehet? -kérdezte tőlem kedvesem, könnyeit törölgetve- És hogy áll a helyzet az idegenvezetőnkkel?...

Kedvesem és jómagam ezen a kora szombati órán-pontosan hajnali háromkor-Bécsbe indultunk.Az út valójában álcázott bevásárlókörút volt,városnézésnek és kulturális programnak maszkírozva. Azért fizettem be mindkettőnket-meglehetősen ócsó vót, 7900 ft/kopf, oda-vissza, utazási irodát nem említek, ez nem a reklám helye:))-mert abban bíztam, hogy talán kizökkenünk egy kicsit a hétköznapok keserű sodrásából.

-Akkor önök négyen vannak, az annyi, mint egy, kettő, három, négy...-folytatta tovább kedves idegenvezetőnk, akit abban a pillanatban a szívünkbe zártunk, annyira bambán jóindulatú és szőke volt...

A meglehetősen hosszú buszút után megérkeztünk Bécsbe.Gyönyörű helyeket tudtunk le szinte futva-sajnos, mert a busz büntetése magas lett volna, ugyanis Bécs belvárosában már nem lehet parkolni egy idő óta városnéző buszoknak-Schönnbrun, Belvedere,a Hundertwasser-ház izgalmas-kavargó szabálytalansága...

A legnagyobb élmény mégis  a bolhapiac volt, amit fakultatív program keretében engedélyeztünk magunknak Kedvessel-a többiek abban a két órában bevetették magukat a plázákba...

Hihetetlen kavalkád fogadott, emberek,színek, illatok balzsamos egyvelege...itt a japán konyha mutatta meg magát egy röpke pillanatra, amott színpompás indiai fűszerek szorongtak egymás mellett élénk sárgájukkal, mélyvörös karmazsin-ruháikkal..Egy lépésre mellettük émelyítően édes keleti csemegék kellették magukat, keveredve olasz sajtokkal, német ropogós rozscipókkal, amott kínai falatkák kukkantottak ki a ragyogóan tiszta pult alól...

-Ezt is kóstoljuk meg...azt is!!Úristen, nem hiszem el, ez fantasztikus!-sóhajtoztam, mint a kulináris élvezetek nagy kedvelője, s egymás után kapkodtam be a sajttal töltött fügét,harisa-falatkát, rákfarkat,mini-patisszont...-Jé, ez kaktuszfüge,ha jól látom..-mutattam egy hajó alakú rózsaszín magvas gyümölcsre, amiben, mint a bölcsőben kuporogtak az apró fekete magvak a lédús szivárványszín-húsban.

A magyar szóra jól megtermett arab férfi kapta fel a fejét.

-Te lenni madzsar?-kérdezte kedves akcentussal.-Do you speak English?Deutsch?

-Little English, kleine Deutsch-válaszoltam elvörösödve.

-Igen, ez kaktuszfüge, eper-kiwi keverék az íze-folytatta angolul.Amikor alkudozni kezdtem, ahogy araboknál szinte kötelező, végignézett rajtam, és vigyorogva hívott be a pult mögé.Öt euro a kettő, mutatta a mérlegen.De ha eltöltesz velem egy éjszakát..

-We are poor-mondtam mérgesen, miközben Kedves dőlt a nevetéstől.

-Nicht "poor"!Kur!-hahotázott zavaromon az arab.-Na, eljössz hozzám?

-Nem!He's my boyfriend!-mutattam a pult mögött görnyedő kedvesemre, aki a nevetéstől megszólalni sem tudott.Közben a fickó valamit magyarázott, aminek a felét sem értettem, de mintha a méreteimmel lett volna elfoglalva.."Grand modell"..hajtogatta vigyorogva.

A helyzetet drágám oldotta meg, aki felajánlott engem-az egész gyümölcsösstandért!

Az arab még jól megnézte a fenekemet, miután futva menekültem a helyszínről...:)))) ("Vidd a csajt, én viszem az árut!")

-Tudod mit? -mondtam aztán páromnak, miután kicsit kifújtam magam.-Lehet, hogy nem is akarok annyira fogyókúrázni!!!:)))

Bécs gyönyörű adventkor.A belvedere-i kastélyban fogócskáztunk a két négyzetméteres parkban-kedves idegenvezetőnk ajánlására-majd megtekintettük a HÉV-et is, amit magyarul HÉV-nek hívnak-fordított a hölgy.:)))))

Szinte folyamatosan magyar szót hallottunk...

Karácsony szelleme legalább átszállt felettünk, megérintett selymes szárnyaival.Idén számunkra biztosan nem az ajándékokról fog szólni a karácsony...hogy miről, azon még gondolkoznom kell.Persze tudom, mit "kell" mondanom, éreznem...de erről majd máskor...

Most csak annyit, hogy szeretném megköszönni ismeretlenül is ismerős blogtársaimnak-Zanaminak és Seagullnak-hogy hiányoltak....bevallom, történtek dolgok, amik miatt kétséges volt, hogy folytatom-e az írást.De az, hogy gondoltatok rám, kerestetek, mindennél többet ér...Úgy érzem, láthatatlan szálak kötnek össze bennünket. Szinte hihetetlen, hogy vadidegen embereket érdekel a sorsom, meghallgatnak, elolvassák a gondolataimat...kicsit olyan, mintha fognátok a kezem, s nem lennék egyedül.

Hát-csak köszönöm...