Gondolatok estefelé

Elgondolkoztam Netboszi sorstársam és drága ismeretlen ismerősöm szavain.Ennyit jelentenének a gondolataim?Hát hiszen mindig is tisztában voltam vele...
Nagyon-nagyon szeretném,hogy minden stimmeljen körülöttem.Nézem a magazinok csillogó címlaplányait,és elfog az irigység.Nem,nem akarok már 16 éves lenni,nem akarok 50 kiló lenni(ez nem igaz:))))
Volt pár csodaszép évem,amikor olyannyira harmóniában voltam magammal,hogy szinte maguktól pottyantak az ölembe a dolgok...munka,szerelem,a Klub,amit olyan nagy élvezettel és szeretettel csináltam annak idején-és úgy gondolom,kreativitással-barátok...Mst,akárhogy terelgetem a gondolataim,valami nem stimmel velem.Anyuval folyamatosan hadakozunk.Valahogy elbeszélünk egymás mellett.
Mintha nem fogná fel,hogy az életemért küzdök,még mindig.Merthogy még lezáratlan a dolog,nem vagyok tünetmentes.Kicsinyes sérelmeken rágódik,amiket 10 éve szenvedett el...tesóm ugyanez a tészta,bár őt én is sokat bántottam.
De szentül meg vagyok győződve róla,hogy soha nem fogadta el a másságomat.Aztán én kezdtem el irigykedni a tökéletes életére-ez már azután volt,hogy beteg lettem,mert kis dolgokkal megbirkózok,de hogy a Jóisten miért rakott ekkora terhet a nyakamba?...És Istenem,ha már itt tartunk,miért szórsz az egyiknek két kézzel,a másikat pedig miért próbálod meg szinte elviselhetetlenül?Ez nagyon bánt....
A legszebb benne,hogy anyu eljött hozzánk hétvégére-a betegségem alatt háromszor,ha volt-és nem tudunk mit mondani egymásnak!!!!!Annak örülök,hogy az unokáját pátyolgatja,süssenek-főzzenek,társasozzanak...de engem,engem hagyjanak ki ebből az egészből...
A párom is folyamatosan csalódást okoz.Tudom,hogy elviselhetetlen vagyok,de azt hiszem,nem kellene egy kiszolgáltatott emberrel azt csinálni,amit csinál.tegnap pl.megsértődött-alaptalanul-és fogta a kis motyóját,elkezdett hazapakolni.Mondtam neki,hogy ez jellemtelenség,és hogy én ugyanazt mondtam neki az elején,decemberben,mint 2003-ban életem első szerelmének,az akkori barátnőmnek,hogy most menjen el,nem kötelező velem végigcsinálnia.Gyöngyi végigcsinálta akkor.Sok erőt adott.Elfogadott kopaszon,kövéren,hegekkel.A történetünk utána végetért,de ezt nem tudom neki meghálálni-soha.
Nem baj.Fogok én még Pesten bulizni,felszabadultan,lobogó hajjal,egészségesen,karcsún és boldogan...
Megint kátyúban az életem,de ennek most nem lenne itt az ideje.
Ez van,Netboszikám,drága!:P