Teaház,és hétköznapi közjátékok

Baromi furcsa dolgok ezek...

Apró közjátékok,amiken sosem fogok eligazodni:sms Aputól,amikor megírtam neki,hogy december nyolcadikán megyek pet ct-re:"Pozitív hozáállással meg lehet oldani...Zabálással nem mész semmire."Hm.Megdöbbentem.Senki nem mondta, mondhatta neki,hogy zabálok, mivel nem teszem azt.Nyáron a nagyon súlyos allergiám miatt szteroidot kaptam,talán ezért jött vissza minden kiló, amit leadtam,nem tudom.De nem görcsölök rajta,már vettem egy új nadrágot:)Tudom,hogy tavaszra tudatos táplálkozással,mozgással leadom újra,a párom így szeret,sőt,csak így szeret:)Akkor miért görcsöljek,engem nem zavar...De a legfurább:Aput komolyan ez idegesíti most?!Jobb lenne,ha azt mondanám, fogytam három hónap alatt 25 kilót?!Akkor nem idegeskedné magát halálra?!Mindig ez volt amúgy, amikor 51 kiló voltam,20éves,és kitűnő tanuló, tele tervekkel...akkor is talált mindig valamit, amiért bántani tudott,de hogy pont most?...Akkor már 100x inkább Anyu,aki azt mondta:kislányom, ha negyven kiló leszel, vagy száz, akkor is ugyanúgy foglak szeretni...

Más.A"barátaim"'közül egynek, egyetlenegynek jutott eszébe(és vele nem is igazán a legbensőségesebb a kapcsolatunk,mert nem ismerem régóta, és nem ismerem egyáltalán szinte)hogy azt írja:Gyere,érdekel, mi van veled, teázzunk egyet,mert azt hiszem, nem vagy túl jól.Érdekes,ez nem nagy dolog, más is írhatta volna, úgyis kikapartam volna magam Depressziország kellemes-süppedő-marasztaló falai közül, és erőt vettem volna magamon,mert mindig megtisztelőnek érzem, ha valaki törődik velem.Lehet,hogy én vagyok a "hibás",mostanában érthető módon nem sok minden érdekel, és nem vagyok a legkellemesebb társaság,de...na mindegy.

Nos,megyek dolgozni,valakinek azt is kell:)

Adieu,kis naplóm...