Bizonyosság

Anyu,mondd azt,hogy 92 évig fogok élni,és én elhiszem neked...

Csapongó emlékeim ide-oda szállnak az időben...

Kisvárosom,5 éves vagyok,apuék a Forfát építik,nem engednek fel, én bömbölök...

Megtudom,hogy Anyu és Apu el akarnak válni,molnármónival mentőakciót szervezek,szentül hiszek benne,hogy sikerül,és együtt maradnak...Bicikliverseny a lakótelepen,én vagyok a második, a por a szemembe száll,alig látok,de hajt a győzni akarás-utána zsíroskenyér-evő verseny, kötélről,mennyit nevettünk...

Vacsora Violáéknál,egyik osztálytársamnál,10 éves vagyok-meg vagyok illetődve,nem sokszor ülök terített asztalnál, együtt a család-Család,az mi?Puha paplanként lengi be őket az összetartozás,lesütöm a szemem,nem vagyok idevaló,nem tudom, hova való vagyok...

Az első TV-nk,a csirke, akit Anyu a másodikon tartott,és levágott(elbújtam az ajtó mögé,úgy bömböltem),mesekönyv a névnapomra,"Drága kislányomnak",vágyak,jövő,hit,bizonyosság-

hogy élni fogok,és van jövőm

December 8,hét óra negyvenöt,háromnegyed nyolc,PET CT

Anyu,mondd,hogy 92 évig fogok élni,és én

hiszek neked,csak neked.