Talán
Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...
El akarom mondani,hogy érzem magam mostanában...
Áttetsző,kicsi,kegyvesztett-ez vagyok én,talán.
Emlékszem,milyen volt tavaly ilyenkor Angeleyesnak lenni.
Milyen volt a saját bőrömben
Nem voltam más-áttetsző,kicsi,kegyvesztett
Alak,szobában kuporgó,tavaszra váró,egyetlen őszinte ölelésre váró,csupaszem Angyalszemű.
Azt hittem,egyedül vagyok,pedig
Már akkor is sokan vigyáztak rám gondolatban
A Királyság azóta is él-virul
(Épp' ünnepi lakomához készülnek ma este-
ízes falatok sülnek lassú sercegéssel nyárson,egész malac
Szorgos leány forgatja izmos karjával,nem látva epedő tekintetét
Tejfelhajú birkapásztornak-nemsoká egy pár lesznek az Úr akaratából
Harsanó nyárvégi gyermekáldást nem kell kérniük az égiektől...
A Mennyei Kávézó is nyitva-emlékeztek?Édes-habos kávéja
Valóban égi íz...)
Talán
Talán mindvégig vigyázott rám valaki
Akkor is,amikor el akartam felejteni
Erőnek erejével
Akkor is,amikor
Akartam hinni,hogy csak egyedül lehetek erős
A szívem most is magányos,mert mindenki egyedül van a Nagy Harcban, amit
Úgy hívnak,hogy Élet
Persze vannak állomások, ahol fölszállnak a vonatra, s talán
Ugyanabban a kupéban ülnek le,ahol te
De pár állomás,és folytatják útjukat.
Amikor elkezdtem írni ezt a naplót, néha rossz volt
Hogy annyi ember figyel rám,talán mert hasonló problémákkal küzd,mint én
De amikor ritka pillanatokra-mint ahogy a felhők alján áttetszik az éltető Nap fénye,csak egyetlen áldott pillanatra-
Megérzem,hogy a szeretet,mint háló
Feszül alattam
(Pedig sokszor készülök zuhanni...)
Csak annyit tudok mondani:köszönöm...
Mindenkinek.