Talán

El akarom mondani,hogy érzem magam mostanában...

Áttetsző,kicsi,kegyvesztett-ez vagyok én,talán.

Emlékszem,milyen volt tavaly ilyenkor Angeleyesnak lenni.

Milyen volt a saját bőrömben

Nem voltam más-áttetsző,kicsi,kegyvesztett

Alak,szobában kuporgó,tavaszra váró,egyetlen őszinte ölelésre váró,csupaszem Angyalszemű.

Azt hittem,egyedül vagyok,pedig

Már akkor is sokan vigyáztak rám gondolatban

A Királyság azóta is él-virul

(Épp' ünnepi lakomához készülnek ma este-

ízes falatok sülnek lassú sercegéssel nyárson,egész malac

Szorgos leány forgatja izmos karjával,nem látva epedő tekintetét

Tejfelhajú birkapásztornak-nemsoká egy pár lesznek az Úr akaratából

Harsanó nyárvégi gyermekáldást nem kell kérniük az égiektől...

A Mennyei Kávézó is nyitva-emlékeztek?Édes-habos kávéja

Valóban égi íz...)

Talán

Talán mindvégig vigyázott rám valaki

Akkor is,amikor el akartam felejteni

Erőnek erejével

Akkor is,amikor

Akartam hinni,hogy csak egyedül lehetek erős

A szívem most is magányos,mert mindenki egyedül van a Nagy Harcban, amit

Úgy hívnak,hogy Élet

Persze vannak állomások, ahol fölszállnak a vonatra, s talán

Ugyanabban a kupéban ülnek le,ahol te 

De pár állomás,és folytatják útjukat.

Amikor elkezdtem írni ezt a naplót, néha rossz volt

Hogy annyi ember figyel rám,talán mert hasonló problémákkal küzd,mint én

De amikor ritka pillanatokra-mint ahogy a felhők alján áttetszik az éltető Nap fénye,csak egyetlen áldott pillanatra-

Megérzem,hogy a szeretet,mint háló

Feszül alattam

(Pedig sokszor készülök zuhanni...)

Csak annyit tudok mondani:köszönöm...

Mindenkinek.