Találkozások

Tegnapelőtt találkoztam a lánnyal, akivel kölcsönösen fölkavartuk egymás nyarát,és valamilyen szinten az életét...

Dolgokat adott vissza-a kedvenc DVD-m(Egy szoknya, egy szoknya, vagy Imagine Me and You, ha valakinek így ismerősebb), az órám, és egyéb apróságok maradtak nála...Túl kellett esni ezen a találkozáson.Láttam, hogy zavarban van, bár egyszer-futólag-azóta már találkoztunk, amióta Kedves visszaköltözött, ő pedig kilépett az életemből.

Én is zavarban voltam-arra gondoltam, hogy lám, most vagyunk olyan nexusban, mint kellett volna májusban, ebből még lehetne barátság...halvány szégyenérzet futott át rajtam, mintha belestem volna a hetedik szobájába-és valahol meg is tettem.

Nem volt jó érzés, valamiért nem, próbálom elemezni az érzéseimet, de nem jövök rá.Ennek a lánynak kellene egy Társ, akár pasi, akár lány, és én tényleg, de tényleg szeretném látni, ahogy nagy pocakkal boldogan sétálgat a városban.Megérdemli.Nem tudom, mi volt ez a...kalandnak nem kaland, kapcsolatnak rövid...nem tudom, hogyan nevezzem-szerelemhez néha túl sok, néha kevés...

Nem nagyon néztünk egymás szemébe.

Azt nem értem, Kedves hogyan viselte el ezt ép ésszel, hogyan tudott megbocsájtani, visszajönni, szeretni, szeretkezni velem...le a kalappal előtte-azt hiszem, nagyon szeret.

Nagyon rossz a kedvem.Elromlott a számítógépünk otthon, mind a kettő, munkaeszközöm, nélkülözhetetlen, ezért nem is írtam, majd ma jön egy haverunk megcsinálni.Ráaádásul kitört rajtam az őszi nyavalya, erre a hétre ezt produkáltam:köhögés, orrfolyás, fejfájás, ui.minden hétre produkálok valami nyavalyát, de csak hétfő reggeltől péntekig, érdekes.Jelez a testem, jelzi, amit magamnak sem merek bevallani...

Mindenkienk fel a fejjel, velem az élen, aki beteg, annak jobbulást, meg ilyesmi, minnyá'összeszedem magam , ígérem...