Hív a Nagy Folyó

Blog: Hajnal Leszbosz szigetén - Szerző: Angeleyes

-hát ez a leghatározottabban nem az ő napja-

hamis szavak hagyják el hazug száját

már nem tudja kinek mit-

pedig próbált őszinte lenni Uramisten mennyire fáj

(képzeld, leáztatta a szomszédot vadiúj mosógépével pedig baromira nem akarta.széttárt kezek, könnyek, és valaki érte rohant autók forgataga között,verejtékező homlokkal-nem lesz baj, kicsim, elintéztem, fogom a kezed, s talán a sok év alatt először érezte azt,hogy ő lehet a gyengébb.milyen felszabadító érzés...)

szomszéd ránéz:ez a tenyérnyi lakás az életem-

ó, megdögleni

itten.most.csak ennyi kellene.

liliomnyakú fogd kezem

hadd simuljak fekete földbe.

-vagy öledbe-

csak fulladjak meg

csak fulladjak meg.

olyan szép volt fehér ruhában rideg asztal mögött fején vacak fejhallgató zene

odarohanni hozzá

NEM LEHET

érted?

merre menjek?mindenki haragja üldözi, egyszer úgyis beledöglik-

amúgy meg nem mindegy állat mászik vállára vagy a nyomorúság?...

Ő ezt nem bírja sokáig.

Gyere vazze

ezek csak nyamvadt-nyomorult szavak, érted, szavak egy virtuális világból

a valóság mellette nézi a Mónika-show-t

de a kezét fogja-kapál-borítékot címez-szeret-ahogy-még-sosem

én...

Nem tudom!