Esküvő,esélyegyenlőség,és eladom a lelkem egy diplomáért(Zűrös napok 2.)

-Te figyu má'-könyököl lazán előre a hintón húgom vőlegényének tanúja,miközben a rágóját messzire köpi, Ray-Ban napszemüvegét feltolja homlokára-Miko' jön má'az a falusi turizmus része, amikor betyárok lépnek fel, meg ilyen falusi idill dolgok?...

Zötyögve indul meg a három hintó, hátam mögött Kölyök anyámmal, előttem állapotos húgom feszít vőlegényével,haja kontyban, csillog-villog,akárcsak ujján a vadiúj karikagyűrű...szemlátomást boldogok,a srác velem szemben állt a házasságkötő teremben, atyaég,ha valaki ilyen szerelemmel nézne rám, odaadnám érte a fél karom...

Felhúzom a szemöldököm,megpróbálok hátranézni, közben trappolunk drága kisvárosomban,a lovak aranyló port kavarnak a naplementében, fél szemmel látom, hogy Kölyök büszkén feszít anyám mellett-

-Khm-próbálom a lenéző hangsúlyt helyretenni-Engedd már meg, hogy elmondjam,ez nem falu, már nagyon régóta város vagyunk, meglehetősen sok értékkel!Van például termálfürdőnk, skanzenünk, múzeumunk,nem utolsósorban innen jöttem el 15 éve,és ezt nem szeretném elfelejteni!..

-Jóvanmá'-huppan hátra a pesti vagány csávó, felgyűrve márkás zakójának ujját,valahonnan újabb rágót gyömöszölve szájába-Csak aszittem, ez olyan...tudod,na!Szal nem akartalak megsérteni, na,érted!...

Nem érdekel.Tekintetem anyámat keresi,előző este felhívott.

-Kicsim-csuklott el a hangja-Karcsi bácsi meghalt ma reggel, de húgod nem tudja, ne mutasd előtte,ez az ő napja!...

Karcsi bá'anyu egyik testvére,a tíz közül-már csak négyen vannak.

Vágtat a szívem,napok óta nem megy 120 alá a pulzusom.

-Részvétem...-dadogom-Anyu, jól vagy?...

-Nem, nem...nem vagyok jól...hónapok óta erre a napra vártam, és most egyik szemem sír, a másik nevet...

A vendéglőben a dunántúli rokonokat egy oldalra ültetik,az ifjú férj rokonait a másikra,mind pestiek.Nézem az unokatestvéreimet,sokan vannak,ölelgetjük egymást-ritkán találkozunk.Nem egy dr.van köztük-szakgyógyszerész,történész, jogász,ketten külföldön dolgoznak, egyik hegedűművész, másik bölcsész.

-Mama megint kórházban van-súgja oda gyógyszerész unokatesóm-Nem sok van neki hátra....

Mama(apám anyja)igazi cigányasszony, aki szült tíz gyereket,és sokszoknyában rágta a bagót a tornácon, én is ivadéka vagyok, áldás és átok ez egyben-ám ezek az értékes-értelmes emberek mind neki köszönhetők...Apám már csontrészeg, nem sokszor láttam így, nagybátyáim is, most látszik rajtuk, hogy romák...Nagynénéim csendben üldögélnek, úristen, nézem az arcokat-hogy megöregedtek...

Keresem a tekinteteket,mostanában radarként szolgálnak számomra.

Mennyi fájdalom van mindegyikben.

Anyu pörög, nem lehet leállítani, egyfolytában sír, Kölyök tüneményes-"Ez az első nyakkendőm!Én vettem!"...táncol mindenkivel, mosolygok, milyen botlába van,és milyen gyönyörű-a pesti banda tombol,egyfolytában hordják az ételeket,a húsleves aranyló sárga, gyöngyözve verejtékezik apám homloka, büszke-ugye milyen szép a lányom?-ragyogja mosolya,Édes Mostohámon lágyan csendülnek a fukszok,a szemüvege vadiúj, a fogát csináltatja,mívesen megrajzolt szemöldökök ereszkednek meg, értő kéz rajzolta smink folyik az arcokon,rágnak, rágnak, párás italokat kortyolnak,rubintot,türkizt,smaragdot-

és mögötte ott az Élet, guggol,csendesen, szúette-rágta-fáradt lelkekben

Egyedül vagyok, illetve Kölyökkel, a páromat nem hívták meg.

Szépen gyűlik a pénz a kosárkákban, húgom ragyog,igazi jó menyecske, repülnek a jól bevált mondókák a vőfély szájából,nős férfiemberek röhögnek bután,csókot rég nem látott szájukban ostobán dűlöngélő fogakkal-mohó tekintetek méregetnek, látják, hogy nem kísér senki, préda vagyok,mint mindig,a pohár akkor telik be,amikor az örömapa jól megszorongat"örülök, hogy találkoztunk"címen.

Nyelek egy nagyot, ez nem az én napom, nem szólok semmit.

-Anyu, megyek,csomagoltass egy kis süteményt a drágámnak, jó?-Anyu méltatlankodva áll fel, Kölyök álomittasan borul a vállamra,hát, semmi nem lett a nagy buliból, mosolyodom el, pedig hogy készült rá, és még csak éjfél,alszik már.

Akkora fájdalom van bennem megint, hogy akár tűsarkúban nekivágnék a 120 km-es útnak, csak hazamehessek.

Apu hozott el az állomásról előző este bennünket.Subaruja van, vadiúj, Kölyök persze rögtön kiszúrja, én nem.Automata váltós-susogja a fülembe.

-Fáradt vagy?-kérdezi vizslatva.Most vállaltam el egy szociális gondozói állást, felelem,másodállásban.A kettő majd talán kitesz egy fizetést.Nem akarok vele beszélgetni, Kedves miatta nincs itt.-Mit tehetnék érted?-kérdi.-Mit tehetnék azért, hogy teljesüljön az álmod?

-Ez a vonat elment, apu-mondom-34 vagyok,nem leszek már orvos.

Az autó puhán kanyarodik be a városba,kellemes a légkondi,naptető is van.

-És mi lenne-kérdezi, nem néz rám-ha otthagynád a munkahelyedet, finanszíroznám a hat évet, nem kellene, hogy dolgozz?Végezd el az orvosit.Legalább lesz, aki öregkoromban ápoljon.

Megbokrosodik a szívem.Tudom, hogy képes vagyok rá.TUDOM,hogy jó orvos lennék.

-Úristen-suttogom rekedten-ez komoly?...

Oldalra nézek, méregdrága szemüvege mögött mintha könny csillanna, persze lehet, csak a nap süt olyan fényesen.34 éves a lányom, orvostanhallgató.Miért, és Patch Adams, a bohócdoki? És Dr.Csókay, aki ötvenvalahány évesen lett világhírű agysebész?...Még 30 év áll előttem aktív orvosként...

Lehetnék belgyógyász, jó diagnoszta lennék, vagy pszichiáter, vagy...

-Egy kérésem van-folytatja az öreg-Ne válaszolj azonnal,gondold át.

Hagyj fel az életmódoddal, ugye érted, mire gondolok?...

Most ki-kihagy a szívem,á, csak szimpla ES, extrasystole, sokat fogytam, meg fáradt is vagyok-

Kölyök hátul bámészkodik, semmit nem ért az egészből, a fények selymes-lágyan folynak le a szélvédőn, íme, az apám-hihetetlen, de még mindig szeretem,

-Apu-nyelek egy nagyot-Nem akarok egyedül megöregedni.

-Arra még van időd-fékez le hatalmas házuk előtt-erre már nincs.ez az utolsó lehetőséged.Gondold át.

Már talán nem is fáj semmi.

Apu előttem ballag, a fenébe, hát hogy lehet ilyen konok?

Rozsdás késsel nyiszál-reszel le az énemből falatokat.

KI vagyok?Hol vagyok, honnan jöttem? Merre tartok?

Dokikám-állok fel képzeletben jövő szeptembertől a gép előtt-Kösz mindent, egy pár év múlva találkozunk-kollegák leszünk most már valóban.Talán többet érek 68ezer forintnál.Nettó.

Kölyök 16 lesz,én 40...az nem kor...látom Kedves mandulavágású szemét,elhiszed, hogy nem hagylak cserben? Elhiszed, hogy nem akarlak bántani? Elhiszed, hogy

szeretlek

Állunk a házasságkötő teremben, mindenki ott van, a barátaim, Roberta drága, fehér öltönyben, te leszel a tanúm, elvállalod?

Ragyognak a szemek,anyu sír, de a boldogságtól,Kölyök is ott van,már nagyfiú, egy lány kezét fogja, apu is ott feszít, marha öreg már, de milyen jól tartja magát!Édes Mostohám tekintetéből megértés sugárzik,a banda tombol, szivárvány zászlók lebegnek-

akarod-e...

igen

igen

-Csókot, csókot, csókot!-tapsolják, és én megcsókolom

a Nőt, akit szeretek, és akivel le akarom élni az életem

Mert miért is lenne más?

Tényleg, miért?

Vacogva állok a vendéglő előtt, tűsarkúban,hazafelé indulok, Kölyök már otthon alussza a tíz évesek álmát.A sminkem nem folyt le, hajlakkal fújtam be az arcom, talán a mosolyt is ráragasztottam,kezemben egy tálca süti, a lánynak,akit mindig bántok, pedig szeretem

Húgom már férjes asszony, elmúlt éjfél,piros menyecskeruhában táncol odabenn, kislánya lesz

minden egyes szívverésem az elmúló időt hirdeti

percre-perc-napra-nap-évre-év

Doktor...én...

bár ne én lennék én

Valaki nyúljon be a mellkasomba, és tépje ki a szívem, mert nagyon fáj.