Nem,ez nem a pokol

Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...

nem,ez nem a pokol

mondta Isten, miután

elolvasta  a gyerekektől kapott rengeteg

levelet-a gyerekek szeretnek apró cetlikre irkálni,meg

ilyen-olyan füzetekbe,ha van rá lehetőségük-

Kedves Isten!kezdődött minden levél

Isten elmosolyodott, szerette,hogy mindannyian kedvesnek gondolták-szinte látta a maszatos,apró kezeket,amik

tintától foltosak-

a cicám meghalt,nem tudnád visszahozni?meg aztán jó lenne, ha a testvérkémet visszavinnéd a kórházba,olyan

kicsi és állandóan csak ordít, nem lehet vele játszani

azután félretolta a stócot,mert tudta,hogy a gyerekek a lelkükben türelmesek, és hittel telve várják a választ, amit

mindig meg is kapnak Tőle

mert kérj és megadatik néktek-és ez így van.

azután kibontotta a leveleket, amiket

azoktól kapott, akik szívéből a hit már rég

kiüresedett

kifordított kockakövön üldögélő,repedezett kezeket látott

éhségtől düledező,rongyos szívű alkoholista férfiakat, akik hajdan

asszonyverő-híres-kocsmában üldögélő-pajtások voltak,mára már csak

egy halom

csont és izom és bőr és vér

keveredve valamivel, amit valaha úgy hívtak:ember

átlyukasztott agyvelő-mázolmánytól foltos falakat látott

bombákat robbanni bevásárlóközpontokban

ahol

az asszonyok Pradát viseltek(még az ördög is, szerette ezt a márkát)

sikoltozó-verejtékszagú-roncsolódott-bőr-foszlány-emberi-maradványokat-tátongó sebeket

tizenhárom éves apákat látott tizenöt éves lánykákba magvat üríteni amiből emberkezdemény lett,mert senki nem mondta nekik

hogy ez áldás és átok is egyben

mert senki nem fogta kezüket,amikor el kellett volna magyarázni nekik

a létezés örömeit-mikénjét-miértjét

csak hát kezdődött

 a tv-ben a Mónika-show

 és amúgy is főzni kellett meg fölvenni a családi pótlékot mikor lett volna idő

és lehetőség

tíz éves hamvas bőrű,szűz lánykákat látott utcákon sétálni árulni zsenge önnön-magukat rákényszerítve férfiak által

ó, a fájdalom

talán az volt a legkevesebb

félrefordították fejüket, hajzuhataguk takaróként borult édes bőrükre

s

lepedőre csorrant szűz vérük

talán nem ez fájt

ott lenn

csak talán a szívük vagy ami egykor a helyén volt-bú-tupp-bú-tupp-bú-tupp

ültek egykor ők is a Hold felé

fordítva

arcukat várva hogy eljöjjön a Királyfi

de nem jött.

Maradt a fájdalom-ott lent-a lepedőre dobott pénz

megvető tekintet

-legközelebb könnyebb lesz-talán.

látott még éhségtől marokba szorult töppedt gyomrokat vágyódó szemeket pékségek kirakatai előtt

látta  a nyomornegyedeket mik újra feltámadtak mint egykoron Jézus

de

Isten

kihez fordulhatott volna segítségért?Hisz

ő volt az Isten.

Így hát tenyerébe temette arcát

sírni kezdett

Láttátok már?

Én ma láttam zokogni az Istent.

valamit tenni kellene végre-fújta ki az orrát,és kért egy csésze

teát, cukorral-édesszájú volt

így hát tetetett bele négy kanállal.

Majd lemegyek.

majd...

várunk türelmesen.

addig úgy döntöttem

hogy repülni fogok egy kedves

barátommal

felcsatolom viaszszárnyaimat közel a Naphoz

Félúton tán találkozunk-mi meg az Isten.

mert innen már csak lefelé visz az út...

nem, ez nem a pokol

de eljön hamarosan talán,és én

várni fogom.

Menny vagy pokol?

hisz oly mindegy.

 

Hozzászólások (21)