Karácsonyi láz- kicsit másképp
Dec. 22
Hétfő reggel karácsonyi ajándék-vásárló és karácsonyi különleges élelem-vásárló körútra fegyverkeztünk fel Viktorral. Az irodában sajna nem tudtuk felvenni a pénzemet, így az első felesleges kör után bevettük magunkat a fehér embernek kitalált szupermarketbe, a Shoprite-ba. Egyesével végigtapogattunk mindent a polcokon, elmondtuk ezerszer hogy jévanezis, és elámélkodtunk az árakon, amik egyes termékeknél tényleg felettébb horrorisztikusak (pl. egy sampon 3000 kvacsa, kockasajt 1200 kvacsa, úgy hogy az ország lakosságának 4/5-e napi 1 dollárnál kevesebből él...).Elkeserítő hogy egy ilyen országban megengedik, hogy ennyire magasra szaladhasson a boltok polcain sorakozó cikkek ára, és így tovább mélyítse a szakadékot a nagyon gazdag és a nagyon szegény emberek életvitele között.
Vettünk azért pár dolgot, bár a kényelmes karácsony előtti vásárlásunkat beárnyékolta hogy Viktor nem érezte jól magát, járt a WC-re, és a végén már a hideg is rázta. Szóval hamar úgy döntöttünk hogy csak laza és rövid bolt-túra lesz a nap további részében, de aztán inkább a kórházat céloztuk meg (lehet a végén kiadunk egy ?élmény?kalauzt külön a malawi kórházakhoz). Itt ? a zombai kisvárosi vendégszeretettel szemben- hosszas adminisztratív procedúra után vizsgálták csak meg, kapott lázlehúzó injekciót és szerencsére hamar megállapították hogy újra maláriája van- vagy inkább hogy most tényleg az van, mivel a teszt is pozitív lett-. Újabb végnélküli várótermi órák után meg is kapta a gyógyszereit és a sok sok nullát tartalmazó számlát, és további egy óra ücsörgés múlva a másik kedves sofőrünk, Akhim is megérkezett hogy hazavigyen minket és ne kelljen minibuszozni.
Valami tragikus egybeesés-sorozat folytán valahogy 6 önkéntes is összegyűlt a kórházban (valakinek a fogát kell műteni, valakinek étel-mérgezése van, valaki meg szimplán a hazafuvarra pályázott), szóval szépen együtt hazajöttünk. Viktor pihengetett, (a lázlehúzó után már sokkal jobban érezte magát, és persze hogy kétségbeejtő kimondani hogy maláriája van, de az itt gyakoribb mint nálunk az influenza, és ehhez a tudathoz azt hiszem hamarabb hozzá fogunk szokni mint a tétlen időhúzáshoz) én főzicskéztem egy kicsit, áthurcoltam a motyóink egy részét a régi szobánkból egy újba (mivel már nem tudjuk tovább tolerálni a szomszédunkból útjára induló szakadatlan falrengést), és csináltam néhány képet arról az undorító szárnyashangya hadról, ami olyan iramban lep el mindent ahogy az este beáll, és olyan elképesztően visszataszító ahogyan szabadulnak meg a szárnyaiktól a földön, hogy csodálkoznék ha még Stephen Kinget nem ihlette volna meg.