ha ugyanúgy

(35. októberünk elé, amikor Róla, a Fiunkról álmodunk...)

ha
ugyanúgy
ahogy a réges-régi ősz
első éjjelén
halkan
hajnalt lehelnél
derengő szememre
s a kelő nap fényétől
bársony
meleg kezed simítva
csendben
ugyanúgy
ébresztgetne
s bánatunk köddé válva
tűnt álom lehetne
repülnénk
együtt
szállnánk örökre
újjászületve
ahogy a régi őszön
suhannánk megint
messze
amíg a fényből
egy angyal
talán
ugyanúgy
felénk
integetne

(2008)