Utoljára 2011. októberében jártam a városban, ahol én már nem tudok turista lenni (vagy legalábbis nem nagyon), mert a kipipálandó helyeket tulajdonképpen már láttam. A változása viszont nagyon érdekes volt.

(Hogy az idevezető versenyről is írjak kicsit: eltoltuk, nem jött be a stratégiánk, de ezen már csak nevetni tudunk. Nem szenvedtünk sokat, és rövid ideig tartott. A többi már történelem.)

Hadd hivatkozzam megint utolsó látogatásom dátumára: 3 héttel a WTC összerombolása után volt, és élénken emlékszem a boirzalmas látványon kívül a kisérteties szagra is, ami az egész környéket belengte.

Zongoraművész barátom és felesége jóvoltából még remek koncertjük alatt is láthattam a füstölgést a koncertteremmé alakított bárka üvegezett falának köszönhetően (ami a színpad mögött volt). Gondolom tervezésekor nem erre a látványra számítottak... egyébként, ha jól láttam, már nincs ott a bárka ...

Szóval a változásról: valahogy nagyobb a rend a városban. A Ground Zero környékén még építkeznek, de gondolom, ez arrafelé úgyis folyamatosan történik. Viszont kedvenc terem, a Washington Square teljesen megváltozott, ahogy a New York University  környéke is – napokig tartott, amíg már nem akartam visszamenni bóklászni oda.

A teret az utcazenészek miatt szerettem, de ha emlékeim nem csalnak, 13 évvel ezelőtt egy betonrengeteg volt – ma egy gyönyörű park. A negyed tele van kedvesebbnél kedvesebb éttermekkel, kávézókkal, élettel – remek volt.

A Lower East Side-on laktam a 13. utcában (unokahugom jóvoltából – kösz utólag is) – ezt a környéket nem ismertem korábbról, de itt is érdemes volt bóklászni.

És ezt a bóklászós élményt tudom most New Yorkból hazavinni – jó érzés otthon lenni a világban.

Ps: mostmár elmondhatom: a West Cove Marinában pedig nem mással találkoztam, mint a Spirit of Hungary legénységével – ott volt mögöttük a Mission Performance nevű Clipper a hajó gyönyörű, mármint a Spirit of Hungary.