Fel, fel és fel!!!

2-3 hónapja még kilátástalannak tűnt minden. Nem azt mondom, hogy fel akartam adni, de közel voltam hozzá. Mégis jött valaki, aki azóta is ápolgatja a lelkemet, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Ennek már 3 hónapja. És egyre jobban érzem magam!

Az, hogy lelkileg ennyire rendbe jöttem annak is köszönhető, hogy igyekeztem pozitívan gondolkodni. Mindenki mondta, bár tudtam is, hogy nagy részt ezen múlik a gyógyulásom. A hit és a bizakodás.

Amikor minden veszni látszik, és úgy érzed, nincs értelme az életednek, akkor ezeket a szavakat és tanácsokat nehéz elhinni és megfogadni. Nagyon nagy lelki erő kell hozzá!

De az eredménye megvan.:)

7 hónapig ki sem mozdultam otthonról!
- DE 2 hete le sem lehet lőni.:-) Állandóan megyek, nem tudok nyugton ülni.

2 hónapja még utáltam tükörbe nézni, nemhogy nőnek, embernek sem éreztem magam.
- DE azóta sokminden változott, összeszedtem magam, és ennek is meg lett az eredménye.:-) Csinosnak tartanak, így ismét NŐNEK érzem magam!

Március óta, mióta beteg lettem, nem tudtam dolgozni, érthető is, hogy nincs olyan "hülye", aki így felvenne. Mert még kell járnom kezelésre, ellenőrzésre, stb. Azonban ezt egy munkahelyen sem tolerálják.
- DE mától ismét van munkám!:-) Igaz, csak 4 órában, de aránylag jól fizet, nem gond, ha időnként nem tudok menni, és végre el tudom foglalni magam!:-)

És Ő... Tényleg egyre közelebb kerülünk egymáshoz, elmondhatom, hogy ilyen jó BARÁTOM még soha nem volt. Neki mindent elmondok és mindent el is mondhatok. Egyre többet találkozunk, és ugyanúgy midnen nap beszélünk. Nem beszélve arról, hogy vonzódom is hozzá...:-) De nagyon.
Neki is vannak időnként olyan megjegyzései, amit nem lehet félreérteni, én pedig csak úszom a bókokban:-)

Ja, és a betegség... De milyen betegség?:-) Csak akkor jut eszembe, amikor kell mennem vérvételre, amúgy az eredményeim tökéletesek:-) Hétfőn kapom a hetedik kezelést, de utána egyből jöhetek haza, és szerdán irány az új munkahely!:-)))))