Öngyilkosság - Megakadályozható lenne? Mit tegyünk?

Ismeretes, hogy Magyarország a befejezett öngyilkosságok területén mindig előkelő helyen állt, bár az elmúlt 20 évben a statisztika javult. Ettől még továbbra is szem előtt kell tartani az öngyilkosságot, amely sokszor tabu és a társadalom elítéli, megbélyegzi az öngyilkosságot elkövetőt.

Az öngyilkosság olyan több - individuális és társadalmi - okra visszavezethető cselekmény, ami ha nem is önálló betegség, ám mégis kóros lélektani folyamat eredménye.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Milyen előítéletek vannak az öngyilkossággal kapcsolatban?

Ön tudta?

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente 877 ezer ember menekül öngyilkosságba világszerte. A férfiak hajlamosabbak a "jóval halálosabb" módszerek alkalmazására, míg az öngyilkosságot fontolgató nők leginkább a gyógyszer túladagolás és a mérgezés mellett döntenek .

1. „Aki beszél róla, az nem követi el.” Valójában sokszor nem veszik észre a segélykiáltást.

2. „Aki öngyilkos akar lenni, az nem kísérletezik, hanem komolyan teszi meg”. Az öngyilkossági kísérlet potenciálisan életveszélyes, és a kísérletet elkövetettek 10-30 százaléka később valóban öngyilkos lesz.

3. „Aki egyszer öngyilkosságot kísérel meg, az mindig veszélyeztetett marad”. Valójában sokan örülnek, hogy megmentették őket, mert tettük elkövetésekor krízisállapotban vannak.

Kinek a feladata az öngyilkosság-megelőzés?

A megelőzés komplex feladatot jelent, túlmutat az egészségügy határain. Az öngyilkosság prevenciója már gyermekkorban kezdődik, azzal, hogy az egészséges pszichés fejlődést és megküzdési módokat támogatjuk.

Így legnagyobb szerepe a szülőknek, nevelőknek, pedagógusoknak van. Későbbiekben is a család, a szociális környezet (barátok, munkatársak) lehet segítségére a krízisbe került személynek.

Az öngyilkossági szándék felismerésében segítséget nyújthat az ún. rizikótényezők ismerete.

Vannak életkor függő tényezők, mint serdülőkor, változókor, öregkor,  valamint  amikor a személyiségfejlődés megkövetelte életciklus váltás nehezedik az egyénre (pl. fiatal felnőtt önállósodása).

Bizonyos pszichiátriai betegségekben gyakrabban fordul elő öngyilkosság, ilyenek a depresszió, szenvedélybetegség (alkoholizmus), személyiség-fejlődési zavarok (érzelmileg labilis)  vagy a pszichotikus állapotok, amik a realitás elvesztésével járnak.

Bizonyos életkörülmények is kiválthatnak szuicidium reakciót, mint pl. válás, elmagányosodás, munkanélküliség, anyagi veszteség, hontalanság, börtön büntetés.

Meghallani a "segélykiáltást"

Az öngyilkosságra készülők 75-80 százaléka beszél előtte tettéről. A meghalási szándék kifejezése egyben segélykérést is jelent. Azt a vágyat fejezi ki, hogy a másik fél felismerje a jelzés mögötti elkeseredést és reagáljon arra.

A közlésnek több módja van, sokszor nyílt, direkt módon jelzik, van hogy tréfálkozva, van hogy csak álmokban vagy testbeszédben nyilvánul meg.

Jelzés értékű a gondolati, érzelmi és kapcsolati beszűkülés, az agresszó-levezetés gátlása, ezáltal az agresszió önmaga felé irányulása, és az öngyilkossági fantáziák, esetleg konkrét terv. Az öngyilkosságra koncentráló személy védelme hasonló a krízis állapot kezelésével.

Tehát amit bárki megteheti, hogy a veszélyeztetett embertársa felé fordul, megértéssel, együttérzéssel, ugyanakkor a probléma tényszerűsítése mellett az eddigi problémamegoldó kísérletek (kudarcok) átbeszélésével, új stratégia, perspektíva kialakítása a cél.

Szükség szerint a hozzátartozókat be kell vonni, vagy professzionális lelki segítőhöz irányítani, kísérni az öngyilkossági veszélynek kitett személyt.

(WEBBeteg - Dr. Bakos Cinnai Dóra pszichiáter)