Evészavarok: mit tudunk a kiváltó okokról?

Az evészavarok témáját napjaikban sok híresség külső megjelenése, életmódja és az annak nyomán kialakult panaszok állítják a közfigyelem fókuszába. Főként a nyugati világban (de nem csak ott) egyre gyakoribb az anorexia és a bulimia – hívta fel a figyelmet dr. Túry Ferenc pszichiáter (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet) a Szenior Akadémia előadásán.

Az anorexia nervosa főként a 14-16 éveseket érinti. Hiába jelennek meg az e zavarban szenvedő celebek taszító fotói a sajtóban, sok lány számára ezek nem intő, nem riasztó jelzések. Sőt, egyesek számára vonzó, követendő minta az ilyen jellegű véznaság, ami szélsőséges esetekben, akár az életet is fenyegetheti. A statisztika szerint minden 12. anorexiás lány 10 éven belül meghal. Ha evészavara már több mint 20 éve tart, a végzetes esetek arány 20 százaléknyira emelkedik.

Miközben egyre több evészavarban szenvedő beteg jelentkezik terápiára, a bulimiások 80 százalékát dr. Túry szerint nem kezelik. Ennek oka, hogy ez a ’rejtett’ betegség nem (feltétlenül) jár súlycsökkenéssel, míg az anorexiát nem lehet titkolni.

Az orvoslás kezdetén az anorexia az étvágy (mint a vágyak) hiányát jelentette. A 12. századtól vannak feljegyzések éhező szentekről, akik vallási meggyőződésből nem vettek magukhoz táplálékot. A 19. századból ismertek éhezőművészek, a francia Claude-Ambroise Seurat alig volt több 30 kilónál, „a gyertyafény átvilágított a testén”, írták róla. A hírességek közül említendő: Byron, Kafka, vagy a karcsúság kultuszát hirdető Sissi királyné, aki 172 centi magasan csak 50 kg volt.

Míg az anorexiát már 1873-ban leírták (Lasègue és Gull egymástól függetlenül, azonos időben), a szégyenérzettel társuló bulimiás túlevés (bulimia nervosa) orvosi értelmezése 1978-ban történt meg, és az anorexia nervosa variánsaként határozta meg Russell. Bulimiás volt a korábban anorexiában szenvedő, s így 35 kg-ra lefogyó Lady Diana is. Ő mindkét betegségéből kigyógyult.

Sokáig úgy vélték, az evészavar a „3 W” (white, western, women, azaz a fehér nyugati nők) betegsége. Azonban mára ismert lett az afrikai kontinensen, és a férfiak, fiúk körében is. Az anorexia az, ami egyelőre még női betegségnek számít. Ebben ludas a modern média, mivel a reklámozók a női szépséget a karcsúsággal azonosítják. Fokozott kockázatú csoportoknak számítanak a diákok (főleg az egyetemisták), a karcsúság követelményének kitett emberek (táncos, manöken, tévés, egyes sportágak képviselői), a diabéteszben szenvedők, férfiaknál a zsokék, a homoszexuálisok.

Az evészavarok kialakulásának különféle elméletei

Az említett zavarok igen összetett eseménysor nyomán alakulnak ki, sokféle okra vezethetők vissza. Így biológiai, lelki tényezők, kulturális norma, a szexualitás visszautasítása is állhat a hátterében. Az evésmegtagadást gyakran családon belüli feszültségek váltják ki, és ez a megnyilvánulás egyféle dacreakció.

Az evészavarokról szóló komplex megközelítések mellett vannak szelektív teóriák, így például biológiai, pszichoanalitikus elméletek, vagy család-dinamikai modell, illetve viselkedéslélektani, valamint kognitív elméletek.

Biológiai magyarázat

A legáltalánosabb a biológiai elmélet, amely azt emeli ki, hogy az étvágy, éhség, telítettség szabályozásában szerepet játszó idegrendszeri struktúrákban (pl. a hipotalamuszban) lévő biokémiai tényezőkben zajlik – vagy már bekövetkezett – olyan elváltozás, ami felelhet a zavar kialakulásáért. A táplálékfelvételt szabályozó egyik fontos modell a glükosztatikus. Ebben a legfontosabb tényező a vércukor homeosztázisát biztosító rendszer (pl. inzulin, glukagon). A liposztatikus megközelítés szerint a test zsírtartalmát szabályozó rendszerben alapvető fontosságú a leptin. Ez az 1993 óta ismert peptid a zsírsejtek (adipociták) mennyiségéről közöl információt az aggyal, a szervezet központi irányító egységével.

Ami a táplálékfelvételt befolyásoló fontosabb neurotranszmittereket és neuropeptideket illeti, ezek a felvételt fokozó (orexigén) elemek: a noradrenalin (2-receptor), az aminovajsav (GABA), endorfinok, a neuropeptid Y (NPY), a peptid YY (PYY), a galanin (a növekedési hormon releasing hormonja, GHRH). A táplálékfelvétel befolyásolásában másfelől a gátló elemek (anorexigén) is szerepet játszanak. E téren a fontosabb neurotranszmitterek és neuropeptidek: a szerotonin dopamin (D 2-receptor), a noradrenalin (1-receptor), a bombezin kolecisztokinin (CCK), a gyomor ürülését gátló CRH (corticotrop releasing hormon), a leptin.

Pszichoanalitikai elméletek

A pszichoanalitikus elméletek a pszichodinamikai tényezők szerepét hangsúlyozzák. A szájhoz kötődő tevékenységekre, úgy, mint az evésre, cigarettázásra, vagy az ajkak körüli kényszeres mozdulatokra (akár a köröm, az ujjak bőrének rágásáról legyen szó) az orális regresszió bélyegét ragasztják a szakemberek. Az anya-gyerek kapcsolatról pedig, úgy mondják, az egyén későbbi fejlődésére akár a csecsemőkori etetés mintái is hatással lehetnek. A hashajtózást pedig az anális regresszió jelének látják az analitikusok.

A táplálkozási zavarok kialakulásában még a szexualitás elfojtására, mint a szexuális érés halasztására is gondolnak a terapeuták. Szerintük, evolúciós nézőpontból, ez adaptív válasz lehet, mert a beteg ily módon késlelteti termékenysége kialakulását, azt más, alkalmasabb időszakra halasztva. Az alapvető ösztönök (a lét- és fajfenntartás) zavara ide-oda hatnak egymásra, ami olykor súlyos problémához vezet. Sok esetben egyértelműen igazolódott, hogy a szexuális abúzusnak jelentős szerepe lehet az evészavarok kialakulásában: az érintett betegek 25-30 százalékának előéletében fordult elő nemi jellegű bántalmazás.

Családdinamika

A családdinamikai modell a tünetek rendszerszemléleten alapuló családi jelentését emeli ki – ezek szerint az evés megtagadása igen gyakran a családon belüli dac megnyilvánulása. A strukturális családterápia (Minuchin, 1975) szerint a pszichoszomatikus családok jellemzői: összemosottság, túlvédés, rigiditás, a konfliktusmegoldás hiánya, elmaradása. Sok családban egyértelműen az is problémát okoz, hogy a gyereket bevonják a szülők közötti viszályokba. A viselkedéslélektani és kognitív teóriák szerint az olyan személyeknél, akik családjában, gyerekkortól kezdődően hiányoznak a különböző megerősítő gesztusok, az értelmi/érzelmi visszacsatolás, gyakoribb a testképzavar.

Az alábbiakban felsorolunk néhány példát, melyek jellegzetes gondolkodási torzításra (kognitív disztorzióra) utalnak. Ilyen a szelektív absztrakció – ennek során az alany csak egy részletet vesz ki a szövegkörnyezetből, azt el is hiszi, s eközben a kontextusban minden mást – az előbbit esetleg felülíró, vagy teljesen átértelmező üzenetet, elemet – teljesen figyelmen kívül hagy. Gyakori, hogy az ilyen kóros módon gondolkodó személy csak az adott esemény negatív aspektusaira képes vagy akar összpontosítani. Általában tehát következtetéseit izolált részletekre alapozza, túlzottan általánosít. Egyetlen eseményből alkot „örökérvényű” szabályt. Nagyít: túlbecsüli az események jelentőségét. Szélsőséges és abszolút fogalmakban gondolkodik. Mindent, még a személytelen eseményeket is saját magára való utalásként értelmezi. Babonásan gondolkodik, ragaszkodik a hibás ok-okozati összefüggésekben való hitéhez.

Szociokulturális magyarázatok

A test, főként a karcsúság-ideál szerepét hangsúlyozzák a szociokulturális elképzelések. A társadalmi rétegek között van különbség, a felső-, a középosztály betegsége ez a zavar, ritkán fordul elő szegényebb csoportok tagjainál. Amúgy az alacsony szociális és gazdasági helyzetben lévő nők kövérebbek a magasabb státuszúaknál. Az elhízás társadalmi-kulturális összetevőire utaló további ’hiedelem’, hogy a nők kövérebbek, mint a férfiak. A többgyerekes anyákon több a felesleg, mint a gyereket nem vállalókon, a szingliken. A falun élőkön, mint a városiakon. A házas férfiak kövérebbek, mint a nőtlenek. A túlsúly az életkorral nő, majd idős korban csökken. A túlsúly etnikai jellegét is többen hangsúlyozzák: egyes csoportok tagjai kövérebbek (pl. az USA-ban a feketék, miközben a színes bőrűek körében ritka az evéshez, testképhez kötődő zavar).

Az anorexia és a bulimia szociokulturális elmélete mellett érvelők szerint ezek kultúrafüggően alakulnak ki. Miközben az evészavarok gyakorisága napjainkban nő, arra ma nincs ismert biológiai magyarázat, hogy miért nagyobb ebben a női túlsúly.

Jellegzetes, hogy mely életkorban lehet domináns. Főként a nemi érés, a testi-lelki fejlődés idején, amikor a gyermekkort hagyja el a serdülő (10-14. évtől, a pubertásban), vagy a kamaszból az ifjúkorba lépőnél (18-22 év között). Ilyenkor mind a fiúk, mind a lányok jelentős testi-lelki változásokon esnek át. Bizonyos csoportokban nagy a „soványság-kényszer”, ezért a modellek, táncosok, tornászok, hosszútávfutók, zsokék esetében nagy eséllyel alakulhat ki anorexia. Mivel ennek nincs köze az egyén biológiai hátteréhez, az ilyen hivatást hajlamosító és betegségfenntartó jelentőségűnek lehet tekinteni.

Depresszió-elmélet

A depresszió-elmélet mellett szóló érvek közé sorolják a szakemberek a pszichopatológiai tényezőket: az öngyilkossági szándékot/kísérletet. A depresszióra való hajlamot, tüneteit ki lehet szűrni társbetegség-vizsgálatokkal. Azt is figyelni kell, hogy az evészavarban szenvedő családjában van-e ismert depressziós. Fontos mutatók a biokémiai vizsgálatok eredményei, a neuroendokrin leletek, a neurotranszmitterek, az endorfinok szerepe. A bulimiában ismerten hatékonyak az antidepresszívumok.

További pszichológiai modellek

Az addikciós modell hívei szerint az evészavar felfogható szenvedélybetegségnek. Magyarázatuk szerint az anorexia soványság-, a bulimia evési-szenvedély. A kapcsolatra utalnak a tünettani hasonlóságok pl. a bulimiában: kontrollvesztés érzése, társbetegség adatok (az alkoholfüggőség gyakorisága 20-30%). A családi vizsgálatok szintén azt mutatják, hogy az alkoholizmus előfordulása is a bulimia kockázati tényezője! A biológiai elemzések is a béta-endorfin, a szerotonin lehetséges szerepét találták mind az alkoholfüggőségben, mind az evészavarokban. Mindkét zavarban egyformán hasznosak bizonyos kezelési stratégiák, így az önsegítő csoportok is.

Sok szakértő a kényszerbetegség-modell híveként az evészavarokat kényszeres tünetként fogja fel. A két zavar egymás társbetegsége lehet (15-30 százalékban).

A feszültségredukciós modell szerint a bulimiában központi szerepe van a szorongásnak, ami a hányás hatására csökken, az ugyanis ’katartikus’ megkönnyebbülést hoz (olykor kifejezetten szexuális örömérzéssel is jár – a jelenség neve: emetophilia). E téren sajátos terápiás módszert alkalmaznak a pszichiáterek: a bulimiás beteg túleheti magát, de nem engedik utána hányni.

Az egyik alcsoportban (a „multiimpulzív” bulimiásoknál) ún. elkülönülő mechanizmusokat igazolnak a szakemberek – ez a disszociációs hipotézis. A beteg olykor transzállapotban folytatja a falásrohamot, aminek hátterében többszörös személyiség (disszociatív identitászavar) állhat. Ilyen esetekben előnyös terápia a hipnózis.

A szelektív elméletek a betegek egyes alcsoportjaira, illetve a betegség bizonyos tüneteire fókuszálnak – foglalhatjuk össze a fentieket. A komplex modellek ennél tágabb értelmezési keretben, több tényező szerepét is elfogadva foglalkoznak az evéshez kapcsolódó (táplálkozási) zavarokkal.

Hasznos

• Testképzavarok: a kezelés lehetőségei és a kilátások
• Dr. Túry Ferenc: Mi történik betegségtagadás esetén?
• A testsúlymérésről az evészavarok kezelésében

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró
Forrás: Dr. Túry Ferenc: A civilizációs zavarok mintapéldányai - evészavarok és testképzavarok (SE Szenior Akadémia)
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos